Építészek tanulmányútonKŐ szaklap - 2006/2

Ki mit szeret, arra néz - tartja a mondás, azaz ki-ki azzal foglalkozik, amihez vonzódik. A Magyar Kőszövetség ezt a szeretetet, ezt a kőhöz való vonzódást kívánja felébreszteni, elmélyíteni azokban a szakembereidben, akik tehetnek azért, bogy minél több természetes kőanyag díszítse épületeinket, tereinket, házaínkat, otthconunkat. Építészekrere, tervezőkre, beruházókra figyel tehát fontos programjainak összeállításánál. Ezért hívja meg őket rendre minden évben konferenciákra, és ezért szervez külföldre tanulmányutakat. 2005-ben Veronába kísérte az építészek egy csoportját, idén májusban Solnhofenbe szólt a meghívás, az előző évi sikeres kezdeményezés folytatásaként.

Szeretni, megszeretni a terméskövet any-nyira, hogy alkalmazzuk is - ez tehát a cél. De szeretni csak azt tudjuk igazán, amit ismerünk. Jól ismerünk. Vajon mennyire ismerjük a köveket? A bányalátogatások, szakmai előadások mindenképpen hozzájárulnak a tapasztalati tudás elmélyítéséhez. Főként, ha ez oly gazdag program keretében folyik, mint amilyet Szölke László, a Solnhofen Stone Group (SSG) magyarországi irodájának vezetője, a Magyar Kő-szövetség tagja készített elő.

A németországi tanulmányút részvevőit (neves építész irodák képviselőit, a Műegyetem tanárait) a Magyar Kőszövetség és a Solnhofen Stone Group vállalatcsoport közösen látta vendégül 2006. májusában négy napon át. Már az út is tartogatott meglepetéseket: a regensburgi kitérő, a dóm megtekintése mintegy bevezetés volt a solnhofeni kövek világába.

Mint ismeretes, a legrégebbi korok óta használták és használják templomok, kolostorok padlóinak burkolására ezt a különleges mészkövet. (A Dunán, tutajokon úsztatva jutott el hazánkba is, számos műemlékünk tanúskodik róla. Sőt, Szölke László kutatásai szerint egyes magyarországi sváb családok ősei is így maradtak itt, telepedtek le a Kárpát-medencében.)

Az első napi program igazi csemegének ígérkezett: bánya- és gyárlátogatás a festői szépségű Altmühltahl-völgyben, illetve az SSG cégcsoport feldolgozóüzemében. A házigazdák: Axel Steil, Henle és Lörner urak, valamint Szölke László, illetve a magyar vendéglátók: Bene Zoltán, a Magyar Kőszövetség (és a Reneszánsz Zrt.) elnöke, dr. Vukov Konstantin titkár, Kutas Kálmán alelnök (Weiss és Kutas Kft. ügyvezetője), Pap Lajos alelnök (Pap Lajos Kőszobrász Műhely), Kelecsényi Gergely (ALAKart Kft. ügyvezetője) az SSG solnhofeni bemutatótermében találkoztak vendégeikkel Itt megismerhették a különféle felületkezelésű és méretű solnhofeni burkolólapok, valamint a szintén a cég bányájából származó jura mészkövek felhasználásának sokrétű lehetőségét. Az érdeklődők kérdéseikre (lapméret, lapvastagság stb.) választ már a bányákban kaptak. Az SSG „zászlóshajójaként" emlegetett hatalmas területű külszíni, kézi fejtésü solnhofeni kőbánya az első látásra kihaltnak tűnt. A bányaművelést ugyanis kb. 50 ún. „törő mester" (Hacksteinmeister) végzi: ők éves bérleti szerződés alapján főként egyedül dolgoznak a kijelölt fejtési helyeken. (Maga a bánya, a földben lévő kő-vagyon a cégcsoport tulajdona.) A leszállított kő után kapják bérüket. Magad uram, ha szolgád nincs alapon dolgoznak (szolgaként ugyan gyerek, feleség olykor besegít). A kitermelés télen-nyáron folyik. Hideg és eső ellen az ún. téli kunyhó véd. Fagerendákból, műanyag fóliából összeeszkábált fedélszéket építenek maguknak a „mesterek". És maguk alatt bontják a padozatot, ősi hagyományos módon, vésővel, kalapáccsal, ahogy évszázadokon át elődeik is tették.

A miértre és a hogyanra a solnhofeni üledékes kőzet keletkezése ad magyarázatot.

A tanulmányút harmadik napján Steinhauser építész és bíróság igazságügyi szakértő előadásában erre is kitért. 150 millió évvel ezelőtt kontinensüknek ezt a részét még tenger borította. Az akkori klimatikus viszonyok, kéregmozgások következtében lagúnák keletkeztek, az ezek vizébe bekerült élőlények elpusztulva a tengerfenékre süllyedtek. A lerakódások rétegződésével kialakult az a fajta tengeri üledékes mészkő, amelyet a finomszemcséjű szerves anyag réteg (agyag) különböző vastagságú padokká választ szét. (A földtörténeti kornak ebben a szakában másutt is hasonló módon keletkeztek a mészkőpadok, lásd dr. Szabó Attila cikkét jelen számunk 34. old.)

A jura kori mészkőbányában rétegekben (padokban) fordul elő a 180-190 millió éves mészkő. (A jura mészkövet az különbözteti meg a más helyütt egyetlen hatalmas összefüggő rétegben előforduló márványoktól - lásd Süttö, Carrara -, hogy itt a mészkőrétegeket meddő rétegek választják el egymástól.) A padok rétegződése jól megfigyelhető a bánya falán. A padokat 0-27-ig számozzák. A fölső rétegekből kerülnek ki a fagyálló kövek (csak öt fagyálló rétegük van), ezek lehetnek szivacsosaklyukacsosak és kvarctartalmúak. Vannak meddő rétegek, és vannak rétegek, amelyekből kertépítéshez alkalmas kő kerül ki. Az alsó rétegek tömörek, de nem fagyálló-ak. (A kőpadok vastagsága a 35 cm-től az 1,4 m vastagságig változik.) A jura mészkőbányában egy robbantás szemtanú is lehettek a vendégek. A kitermelés ugyanis meddő réteghez ért, amit felszíni robbantással lazítottak fel, hogy azután hatalmas homlokrakodókkal elszállíthassák a törmeléket.

Steinhausen építész előadása nyomán volt igazán érthető, miért tornyosulnak mindenfelé a meddők, (bár a cég saját solnhofeni portlandcement gyárában -amely terjesen zárt rendszerben működik úgy, hogy a környezetében nyoma sincs a porterhelésnek - ma már jóformán minden kőtörmeléket hasznosít). Mit takar a solnhofeni bányanyers felület. A kézzel szétválasztott lapok ugyanis simák, egyenletesek, csúszásmentesítést nem igényelnek. Nagy közforgalmú terekre, vizes-csúszós helyekre alkalmazzák előszeretettel. Miért limitáltak a solnhofeni kőlap-mére-tek. A bontókalapács alól kikerülő kőlapokat azon nyomban szétválasztja a „törő mester", hiszen a vékonyabb rétegek teljesen értéktelenek, könnyen törnek, erodálnak. Egyet ütve a kőlapra, már annak csengéséből tudja, alkalmas-e tovább-fel-dolgozásra, vagy mehet a meddőre. A megfelelőnek ítélt lapokat osztályozzák, majd még a helyszínen sablonokkal bejelölve - hogy a lehető legnagyobb darab legyen „kiszabható" belőle - méretre pattintják. A pattintás is külön tudomány, megfelelően edzett acélkalapács kell hozzá. A kalapácsnyél is különleges: rugalmas, bodzafából készül. Többféle méretűt használnak, ördögi ügyességgel és gyorsasággal végigpengetve-ütögetve a kőlapot. Annak vastagságához választják meg a szerszámot: a kalapács fejének ugyanis annál 5 mm-rel hosszabbnak kell lennie.

A solnhofeni bányalátogatásokat -amelyről mindenki maga-válogatta szuvenírrel tért meg, sokáig kutatva a meddők között fosszíliákat rejtő kövek után, aztán megelégedve néhány, a fém- és mangánoxid kiválástól érdekes rajzolatú kőlap-darabkával - üzemlátogatás követte.

Az építészek ma már mind nagyobb méretű és egyre vékonyabb lapokat terveznek a homlokzatokra. Ezek biztonságos rögzítése folyamatos kihívást jelent a kivitelezőknek. A rögzítéstechnikában élen járó Fischer Werke legújabb fejlesztéseit ismertette Lehmann úr. Acéltüske helyett ún. Fischer Hinterschnitt-technikát alkalmazva 200 m-nél magasabb épületekre a sarkokon is lehet 4 cm vastagságú lapokat rögzíteni. Hagyományosan ugyanis az állandó szélterhelés miatt a kritikus helyekre ennél vastagabb, legalább 5-7 cm-es lapokat tettek. A Hinterschnitt-technika előnye, hogy kónuszos furatba illeszkedik be a speciális kónuszos csap, amely kikölti a lyukat, és biztonságosan megtartja a vékonyabb lapot is. A technika hazánkban már ismert, széleskörű elterjedését viszonylag magas ára gátolja. Nagyméretű lapok esetében azonban pozitív lesz a szaldó, hiszen a tartószerkezethez lényegesen kevesebb lyukat kell fúrni a kőbe.

A világos, bézs árnyalatú solnhofeni illetve jura mészkövet jól egészíti ki az Anröcher Stone Group bányáiból származó sötét színű, kék, illetve zöld kő. (Lásd Kő szaklap, 2005. 4. szám) Ross úr a kő modern felhasználását vetített képeken mutatta be, és a résztvevők a mintadarabokon is megszemlélhették e különösen kemény követ.

A négynapos tanulmányút záróakkordjaként a résztvevők felkeresték a világhírű solnhofeni őslénygyűjteményt, illetve a weltenburgi kolostort (a bencés apátok, több mint ezer éve főzik itt a sört). A kolostor mellé épült templom (1717-37) a barokk építészet gyöngyszeme. Az Asam építőmesterek munkáját hozzáértő tekintetek szemlélték, s nem győztek benne eleget gyönyörködni.

KŐ szaklap - 2006/2
Lázár Lenke

Képek: 1. Bittó Annamária és Radványi György; 2. Bene Zoltán, Szalczinger Jenő és Goda Kinga; 3. Kovács Csaba, Kutas Kálmán és Gitta János; 4. Várszegi Oktávián, Szigeti László, Pethő Sándor, Radványi György és Pap Lajos; 5. Az előadás hallgatói, előtérben Demjénné Lugosi Andrea és dr. Gálos Miklós; 6. A vendéglátók: Steil, Henle és Lörner urak; 7-8-9. Kézi fejtés a téli kunyhóban; 10. Kutas Kálmán is megpróbálta; 11-12-13. Felületek és formák; 14-15. Kő pattintás; 16. Altmühltal völgye; 17-18. Robbantás előtt és után a jura mészkő bányában.