Solnhofeni mészkő - BNIC - Megfelelő építőkövet a megfelelő helyre.

01 | Solnhofeni mészkő bemutatása

Főúri kastély - Finoman csiszolt, selyemfényű, rózsahegy minta, solnhofeni mészkő

Főúri kastély
Finoman csiszolt, selyemfényű, rózsahegy minta, solnhofeni mészkő

Magyar Nemzeti Múzeum - Részben eredeti, részben pótolt solnhofeni mészkő

Magyar Nemzeti Múzeum
Részben eredeti, részben pótolt solnhofeni mészkő

Erzsébet Szálló, Paks - Solnhofeni mészkő lépcsőburkolat, félkör profillal

Erzsébet Szálló, Paks
Solnhofeni mészkő lépcsőburkolat, félkör profillal

Erzsébet Szálló, Paks - Finoman csiszolt, selyemfényű, váltósoros, solnhofeni mészkő

Erzsébet Szálló, Paks
Finoman csiszolt, selyemfényű, váltósoros, solnhofeni mészkő

Családi ház nappalija - Hasított, bányanyers felületű solnhofeni mészkő

Családi ház nappalija
Hasított, bányanyers felületű solnhofeni mészkő

1 2 3 4 5

Felhasználási terület: főleg belső térben padló és falburkolásra, valamint lépcsőknek, ablakkönyöklőknek. Régi és új épületekhez, műemlékekhez, kiemelt fontosságú középületekhez, templomokhoz, múzeumokhoz, szállodákhoz, éttermekhez, irodaházakba, üzletekbe, lakásokba és nem utolsó sorban a fokozott csúszásgátló tulajdonsága miatt uszodákhoz ajánljuk. A solnhofeni kő a Föld legkeményebb és legtömörebb mészköve. Ősi építőanyag, melyet már a rómaiak is használtak. Padlóburkolatok, lépcsők, boltívek, ablakpárkányok és falak készültek belőle. Egy időre feledésbe merült. A karoling időben fedezték fel ismét, és érdeklődés a mai napig is tart iránta. A solnhofeni bányát 1450-ben nyitották meg újra, és a XVI. századtól folyamatosan üzemel. Az általunk forgalmazott építőkő Bajorországból származó különlegesség. A solnhofeni mészkő méltán világhírű termék. Magyarországon a XVII. – XIX. századi folyami szállítás felrakódási helyéhez, a Duna melletti Kelheim városhoz kötődően, a szállítólevelek alapján, kelheimi kő néven is ismert. Solnhofeni mészkő keletkezése: 150 millió évvel ezelőtt, Földünk középkorában, a jelenlegi Solnhofen település környékén a legfinomabb mészkő rakódott le a jura tengerfenékre. Így jött létre a solnhofeni mészkő, ez a úgynevezett fehér jura kőzet felső rétege. A solnhofeni mészkövet, akárcsak a múltban, jelenleg is kézzel termelik ki. Évszázadok óta használt építőanyag. Reprezentatív épületekhez, és családi házakhoz használják ezt a kemény, változatos színárnyalatú, kézzel bányászott környezetbarát solnhofeni követ. Nincs két egyforma lap a bányában. Legjellemzőbb szín a sárga és a szürke, de előfordulhat barnás és rózsaszín színű burkolólap is. A legjobb minőségű követ a solnhofeni medence közepén bányásszák, és ezek kerülnek feldolgozásra. A burkolólapok megmunkálása, pontos mérettartása modern gépekkel történik. A tradicionális, finoman csiszolt felületű solnhofeni kövek litokő® minőségben természetes, ugyanakkor elegáns, sárgás-szürkés színű, szinte minden belsőépítészeti megoldáshoz alkalmas. A nagy felületeknél érvényesülnek a solnhofeni terméskő előnyei: a természet adta színhatás és a különleges keménység. Lépcsők választékunk a tömblépcsőtől a legömbölyített élű járólapokig, valamint a hólos homloklapokig terjed. Természetesen készítünk minden felületképzéssel és él megmunkálással ablakpárkányt és lábazati köveket is. Termékeinket jelentős mennyiségben forgalmazzuk jelenleg is Európában, Amerikában és Ázsiában. Magyarországon is több száz év óta ismert és használt burkolóanyag. Litokő® minőség: a SSG Solnhofen Stone Group cég az egyetlen kőkitermelő a világon, amely úgynevezett „litokő® minőség” megjelöléssel látja el termékeit, mivel a mai napig is folytatja a kőkitermelést a „régi” litokő bányájában. A solnhofeni medence közepén fekvő Maxberg-bányában a legnagyobb és legvastagabb kőlapokat termelik ki. Itt 600-800 réteg található, vastagságuk 8-300 mm. Az üzemből kikerülő minden egyes termék szigorú minőségellenőrzésen megy keresztül. Megrendelésre szállítunk a kőnyomtatáshoz szükséges új és felújított lito követ Európa, Amerika és Ázsia számos országába. Az SSG fenntartja magának a kizárólagos jogot, hogy az általa forgalmazott, finoman csiszolt felületű solnhofeni mészköveket „litokő® minőség” megjelöléssel lássa el. Környezetbarát bio-kő: egyik hirdetési szlogenünk így szól: „Solnhofeni kő – logikus – bio logikus”. Nem csupán a jól hangzó szójátékra, hanem annak mondanivalójára is érdemes figyelmet szentelnünk, mivel a környezetbarát építészet, ökologikus építészet, környezetbarát építőanyag, egészséges élettér fogalma már régóta ismert szakkifejezések az építészek és az építetők számára. Egyre nagyobb az érdeklődés az olyan első osztályú környezetbarát építőanyag iránt, amelyeket felelőséggel beépíthetünk középületekbe, szállodákba, irodákba, üzletekbe, lakásokba. A solnhofeni kő a legkeményebb és legtömörebb mészkő Földünkön, mésztartalma 96-98%. Egyike a csak ritkán előforduló - rétegekben lerakódott, tömör kőzetnek - amelyet szükségtelen felületkitöltő kémiai anyagokkal megmunkálni. A kövek zárt felületén nem tapad meg a por, nem szaporodnak el az atkák (antiallergén). Padlófűtéshez ez kő kiválóan alkalmas, mivel tömörsége egyenletes, így hő leadási képessége a legjobb. Tisztítása hagyományos módon, langyos vízzel és folyékony szappannal történik. Kitermelése, feldolgozása és felhasználása alatt semmiféle káros anyag nem keletkezik, ezért a szakirodalomban a solnhofeni mészkő, mint első osztályú környezetbarát, bio építőanyag szerepel. Solnhofen Stone Group: két igen nagy múlttal rendelkező solnhofeni vállalkozásból, az AFS Arauner & Fleckinger és a SAV Solnhofer Aktien Verein egyesítéséből jött létre a jelenlegi cég elődje, a SBI Solnhofener Bodenplatten Industrie. Az AFS egy régi, méltán büszke múltra visszatekintő vállalkozás, amely bizonyítottan 1648 óta solnhofeni kőkitermeléssel foglalkozott. A másik vállalat, a SAV-ot 1857-ben alapították, és egyike volt az első bajor részvénytársaságoknak. A jelenlegi vállalkozás a Solnhofer Holding AG tagja. A piacvezető Solnhofen Stone Group kizárólag saját solnhofeni és jura bányáiból származó terméskő bányászattal és feldolgozással foglakozik. Solnhofeni mészkő összetétele:
• 96-98 % CaCo³
• 0,5-2 % MgCO³
• a maradék fémoxidok.
Solnhofeni mészkő színe:
• sárgás-szürkés.
Fosszíliák: a jurakorban Solnhofen környékén lagúnák voltak. A nagyon sós és kevés oxigéntartalmú vízbe azok elpusztultak, lesüllyedtek és egy újabb mészréteg rakódott le rájuk. A sok millió évvel ezelőtti táj élővilágát őrzi az itt fellelhető, megkövesedett maradványok. Solnhofen és környéke az egyik legismertebb fosszília lelőhely a világon. 1861-ben találták meg Solnhofenban az első fellelt ősmadár (archaeopteryx) maradványát. Ez a lelet Londonban, a British Múzeumban látható. Legelső ismert madárfajta, amely magán hordozza a ragadozó-szaurusz és a szárnyas állat ismertető jeleit, Charles Darwin evolúciós elméletének bizonyítékát. A hetedik archaeopteryx leletet 1992-ben találták az Solnhofen Stone Group bányájában, az ősmadár megkövesedett maradványa ma már a nürnbergi Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. Az SSG cég egyik alapítójának, a SAV Solnhofen Aktien Verein múzeumban megtekinthető többek között a már 400 millió éve létező és a mai napig is előforduló bojtosúszójú maradványhal (Latimeria chalumnae) egy megkövesedett maradványa, valamint cápák, ráják, halak, rákok, csigák, kagylók, szitakötők, növények. Az antropológusok véleménye szerint a solnhofeni őslények közül nem az archaeopteryx a legnagyobb szenzáció, hanem a szakemberek által már több mint 80 millió éve kihaltnak tartott bojtosúszójú hal. A 60 - 70 méter mélységben élő, és 1938-ban Dél Afrika partjainál kifogott első élő példány cáfol erre rá. A tudomány ezt a halfajtát tekinti a szárazföldi gerincesek ősének. Litográfia: lito, vagyis görögül kő, ill. kőnyomás. A nyomdatechnika forradalmasítása, a síknyomtatás Alois Senefelder nevéhez fűződik. Több mint 200 éve, 1778-ban fedezte fel a síknyomás technikát, vagyis a litográfiát. A kőnyomtatáshoz megfelelő kő csak a solnhofeni medence közepén, egy 2 x 1,5 km-es körzetben fordul elő. Számos kiváló művész készített litográfiát solnhofeni terméskővel: Goya, Toulouse-Lautrec, Mucha, Miró, Kokoschka, Chagall, Picasso vagy a magyarok közül Rippl-Rónai, Vaszary, Csók, Márffy, hogy csak a legnagyobbakat említsük. A SAV múzeuma nemzetközi színvonalú állandó kiállításon mutatja be a litográfia történetét.

02 | A solnhofeni mészkő felület megmunkálásának típusai

• Maxberg® minőségben, hasított, bányanyers
• ARELIA® minőségben, hasított és kefélt, selyemfényű
• Enyhén csiszolt
• Litokő® minőségben, finoman csiszolt, selyemfényű
A Solnhofen Stone Group Maxberg® minőség-megjelölésű, bányanyers, hasított felületű burkolatainál a solnhofeni kő egyedisége látható, szinte minden darab egyedi. Fém és mangánoxidoktól egyes lapokon különleges rajzolatok látszódnak. Felületein megkövesedett élőlény lenyomatok is előfordulhatnak. Ezért a természetes állapotában teljesen sík, bányanyers vagy enyhén csiszolt felületű burkolatok igen nagymértékben emelik egy helység exkluzív megjelenését. Vidám színvilága különleges. A sokszínű, alaktalan, hasított, bányanyers felületű lapok számtalan építészeti megoldásra adnak lehetőséget. Felhasználási terület: télikert, zárt teraszok, uszodák, előterek, fogadóterek, szórakozóhelyek padló és falburkolásra. ARELIA® minőség-megjelölésű relatív új termékünk, hasított, bányanyers és antik kefélt felületű, patinás selyemfényű burkolólap. A finoman csiszolt felületű, sárgás-szürkés színű, litokő® minőség-megjelölésű termékeink a legkeresettebbek a magyar piacon. Számtalan egyházi épület, templom, felújított és új középület, múzeum burkolataként találkozhatunk vele.

Solnhofeni mészkő minta - LITOKŐ minőség - finoman csiszolt, selyemfenyű 1. | Finoman csiszolt felületű, selyemfényű, LITOKŐ® minőségű solnhofeni mészkő Solnhofeni mészkő minta - LITOKŐ minőség - finoman csiszolt, selyemfenyű 2. | Finoman csiszolt felületű, selyemfényű, LITOKŐ® minőségű solnhofeni mészkő Solnhofeni mészkő minta - MAXBERG minőség - hasított, bányanyers 3. | Hasított, bányanyers felületű, MAXBERG® mínőségű solnhofeni mészkő Solnhofeni mészkő minta - ARELIA minőség - hasított, antik kefélt 4. | Hasított és antik kefélt felületű, ARIELA® mínőségű solnhofeni mészkő Solnhofeni mészkő minta - enyhén csiszolt 5. | Enyhén csiszolt felületű solnhofeni mészkő

1. Finoman csiszolt felületű, selyemfényű, LITOKŐ® minőségű solnhofeni mészkő
2. Finoman csiszolt felületű, selyemfényű, LITOKŐ® minőségű solnhofeni mészkő
3. Hasított, bányanyers felületű, MAXBERG® mínőségű solnhofeni mészkő
4. Hasított és antik kefélt felületű, ARIELA® mínőségű solnhofeni mészkő
5. Enyhén csiszolt felületű solnhofeni mészkő

03 | A solnhofeni mészkő műszaki paraméterei

Finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő legfontosabb bevizsgálási adatai: Száraz állapotban a fajsúlya a EN 1936 szabvány alapján:2,55 kg/dm² Súlynövekedés nedvességfelvételnél a EN 13755 szabvány alapján:1,63 % Térfogat növekedés nedvességfelvételnél a EN 13755 szabvány alapján:4,03 % Nyomásszilárdság a EN 1926 szabvány alapján:215 N/mm² Hajlítási szilárdság a EN 12372 szabvány alapján:23,7 N/mm² Csiszolási veszteség a EN 14157 szabvány alapján:18,7 cm³/50 cm² Csúszásgátlás száraz felületen a EN 14231 szabvány alapján:54 SRT Csúszásgátlás vizes felületen a EN 14231 szabvány alapján:10 SRT A solnhofeni terméskövet az LGA Bautechnik (Würzburgi Minőségellenőrző Intézet) vizsgálta be.* Fagyállóság: a mészköveknél a fagyállóság nem garantálható. Külső térbe alaktalan formájú, 36-50 mm vastagú járólapokat feltétlenül vízáteresztő rétegre kell lerakni. Ez lehet tömörített zúzalék és homok vagy az általunk forgalmazott gräfix® ragasztóval készült szűrőbeton.

04 | Jelenleg forgalmazott solnhofeni mészkövek

Vastagság: az előfordulásából adódóan 13-30 mm. Ezeket a lapokat burkolóhabarcsban kell lerakni. Kívánságra, felárral szállítunk 7 mm, 10 mm, 13 mm, 16 mm és 20 mm vastagságban kalibrált termésköveket, valamint lépcsőket 30 mm vagy 40 mm vastagságban. A legvékonyabb kőlapok 7 mm vastagok, bányanyers vagy kefélt, antikolt mozaik, vagy soros, ill. váltósoros burkolólapok. Lapok nagysága és minták: 15 x 15 mm-től 600 x 600 mm-ig különböző nagyságban és formákban, valamint római lerakási,- rózsahegy,- hatszögletű,- nyolcszögletű,- soros,- váltósoros és kombinált minták, továbbá egyedi gyártmányok és alaktalan, szabálytalan lapok. 1.1 Padlóburkoló lapok: hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel a következő méretekben.
Vastagság: 13-50 vagy kalibrált 10, 13, 16 vagy 20 mm.
200 x 300, 200 x 400, 250 x 250, 300 x 300, 350 x 350, 375 x 375, 400 x 400, 450 x 450, 500 x 500, 550 x 550 és 600 x 600 mm nagyságban.
1.2 Padlóburkoló lapok: hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel, soros, változó gyári hosszméret.
Vastagság: 13-50 vagy kalibrált 10, 13, 16 vagy 20 mm.
150, 200, 250, 300, 350 és 400 mm szélességben.
1.3 Padlóburkoló lapok: hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel, váltósoros, változó gyári hosszméret.
Vastagság: 13-50 vagy kalibrált 10, 13, 16 vagy 20 mm.
150-200-250, 150-200-250-300, 200-250-300, 250-300-350, 150-200-250-300-350 mm szélességben.
2.1 Falburkoló lapok: hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel a következő méretekben.
Vastagság: 10 mm.
200 x 200, 150 x 300, 200 x 300, 200 x 400, 250 x 250, 300 x 300, 350 x 350, 375 x 375 vagy 400 x 400 mm
2.2 Falburkoló lapok: hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel, soros, változó gyári hosszméret.
Vastagság: 10 mm.
150, 200, 250, 300 vagy 350 mm szélességben.
2.3 Falburkoló lapok: hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel, váltósoros, változó gyári hosszméret.
Vastagság: 10 mm.
150-200-250, 150-200-250-300, 200-250-300, 250-300-350 vagy 150-200-250-300-350 mm szélességben.
3.1 Falburkoló lapok: hasított vagy hasított plusz kefélt felülettel a következő méretekben.
Vastagság: 7 mm.
200 x 200, 150 x 300, 200 x 300, 200 x 400, 250 x 250 vagy 300 x 300 mm
3.2 Falburkoló lapok: hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel, soros, változó gyári hosszméret.
Vastagság: 7 mm.
150, 200, 250 vagy 300 mm szélességben.
3.3 Falburkoló lapok: hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel, váltósoros, változó gyári hosszméret.
Vastagság: 7 mm.
150-200-250, 150-200-250-300 vagy 200-250-300 mm szélességben.
4.0 Mozaik: vastagsága 7 vagy 10 mm. A modul nagysága 300 x 300 mm. Bányanyers felület.
Mozaiklapok nagysága: 25 x 25, 50 x 50, 75 x 75 vagy 100 x 100 mm
5.1 Római rakásminta I. hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel, vastagság: 13-30 mm
4 db - 300 x 300 mm | 4 db - 300 x 300 mm | 8 db - 150 x 300 mm | 12 db - 150 x 150 mm
5.2 Római rakásminta II. hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel, vastagság: 13-30 mm
4 db - 400 x 400 mm | 8 db - 200 x 400 mm | 12 db - 200 x 300 mm
5.3 Római rakásminta III. hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel, vastagság: 13-30 mm
5 db - 300 x 300 mm | 10 db - 150 x 300 mm | 5 db - 150 x 150 mm
5.4 Római rakásminta IV. hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel, vastagság: 13-30 mm
3 db - 400 x 400 mm | 6 db - 200 x 400 mm | 5 db - 150 x 150 mm
6.1 Római rakásminta I. hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel, vastagság: 10, 13 vagy 16 mm
4 db - 300 x 300 mm | 8 db - 150 x 300 mm | 12 db - 150 x 150 mm
6.2 Római rakásminta II. hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel, vastagság: 10, 13 vagy 16 mm
4 db - 400 x 400 mm | 8 db - 200 x 400 mm | 12 db - 200 x 200 mm
6.3 Római rakásminta III. hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel, vastagság: 10, 13 vagy 16 mm
5 db - 300 x 300 mm | 10 db - 150 x 300 mm | 5 db - 150 x 150 mm
6.4 Római rakásminta IV. hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel, vastagság: 11, 13 vagy 16 mm
3 db - 400 x 400 mm | 6 db - 200 x 400 mm | 3 db - 200 x 200 mm
7.1 Római rakásminta M4, hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel, vastagság: 13-30 mm
1 db - 400 x 400 mm | 4 db - 300 x 400 mm | 2 db - 300 x 300 mm | 2 db - 200 x 400 mm | 9 db - 200 x 300 mm | 1 db - 200 x 200 mm
7.2 Római rakásminta M5, hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel, vastagság: 13-30 mm
1 db - 500 x 500 mm | 4 db - 375 x 500 mm | 2 db - 375 x 375 mm | 2 db - 250 x 500 mm | 9 db - 250 x 375 mm | 1 db - 250 x 250 mm
7.3 Római rakásminta M6, hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel, vastagság: 13-30 mm
1 db - 600 x 600 mm | 4 db - 450 x 600 mm | 2 db - 450 x 450 mm | 2 db - 300 x 600 mm | 9 db - 300 x 450 mm | 1 db - 300 x 300 mm
8.0 Lábazati kő: hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel.
Vastagsága 10 mm. Szélessége 60 vagy 80 mm.
9.0 Lépcső járólap: hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel
Vastagság 25-40 mm.
10.0 Lépcső homloklap: hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel
Vastagság 13-20 mm.
11.0 Ablakpárkány: hasított, enyhén csiszolt, finoman csiszolt és hasított plusz kefélt felülettel
Vastagság 19-24 mm.
12.0 Alaktalan, hasított- bányanyers lapok.
Vastagság: 6-7, 8-12, 13-19, 20-25, 26-29, 30-35 vagy 36-50 mm
A megrendelő és az építész igénye határozza meg egy helyiség arculatát. A solnhofeni kövek különböző méreteinél és formáinál fogva szinte minden lehetőséget megadnak az egyedi tervek megvalósításához.

05 | Burkolási tanácsok

Általános burkolási tanácsok: a burkolólapok tiszták, pormentesek, a burkolandó felület szilárd, tiszta, száraz és repedésmentes legyen. A gipszkarton felületeket megfelelően elő kell készíteni. Beton ajzatott az elkészülése után 6 hónappal lehet csak burkolni. Fel- vagy beszivárgó nedvesség ellen az alapot a burkolás előtt szigetelni kell. Hő- és hangszigetelt felületre először egy nyomáselosztó, úsztatott aljzatot (esztrik) terítsünk le megfelelő vastagságban, erre a rétegre rakjuk le 4 hét múlva a burkolatot. Padlófűtésnél a burkolás előtt ajánlatos próbafűtést végezni. Csak a teljes felületen lerakott és kiszáradt burkolat fúgázható. Az ajánlott fúga szélessége min. 2 mm. A gräfix® trasszcementes fugázó anyag szürke vagy beige színben ajánlott. Bányanyers vagy enyhén csiszolt felületű lapok fugázását lépésről-lépésre végezzük, és a felesleges fugaanyagot tiszta vízzel, azonnal távolítsuk el. Nagy felületeknél készítsünk dilatációs fugát. A burkolandó felület ne legyen 40 m² nagyobb, illetve 8 m-nél hosszabb. Lehetőség szerint vegyük figyelembe az épület dilatációs fugáit is. A padló, ill. a falburkolatnál hozzunk létre úgynevezett keretfúgákat. Ne burkoljunk, ha a környezet és a burkolólap +5°C alatt van. Ragasztott burkolat: csak azonos vastagságú solnhofeni burkolólapokat használjunk fel. Legjobb és egyben a leggazdaságosabb választás az általuk ajánlott és forgalmazott a solnhofeni portlandcementet és trasszcementet tartalmazó különböző gräfix® terméskő ragasztók. Állagának „krémesnek”, az alapoknak megfelelően simának kell lenni. A burkolandó felületre kanállal felhordjuk a ragasztót, és fogas simítólapáttal alakítjuk ki a megfelelő vastagságot. Falburkolásnál a fogak iránya függőleges. A kövek hátuljára egy vékony kontaktréteget hordjunk fel a ragasztóból, és azt a simítólapáttal a teljes felületen osszuk el, mielőtt leraknánk és elhelyeznénk a ragasztó ágyazatban. Burkolatágyazó habarcsba lerakva: lehetőleg ne használjuk a helyszínen bekevert homokos ragasztóhabarcsot, mert a homokban lévő organikus anyagok elszennyezhetik a solnhofeni mészkőburkolatot. Ha a burkolandó felület vagy a burkolólap egyenletlen, akkor megfelelő gräfix® terméskő ragasztóhabarcsot használhat 4 vagy 6 cm rétegvastagságban is. Az ágyazó habarcsnak „krémes” állapotúnak kell lenni. A burkolólapok hátulján, a teljes felületre egy vékony kontaktréteget hordjunk fel simítólapáttal, és azokat így helyezzük le az ágyazó habarcsra.

06 | Tisztítási tanácsok

Mindegyik solnhofeni mészkő felület könnyen tisztítható, de a különböző felület-érdességüktől fogva azok módja változó. A sima felület egyszerűbben tisztítható, mint az érdes felület. Családi házakhoz bármely általunk forgalmazott felületű termék ajánlott. Középületekhez azonban a nagy igénybevételnek kitett burkolatoknál a klasszikus, finoman csiszolt litokő® minőségű vagy a kefével antikolt, selyemfényű, hasított felületű ARELIA® padlóburkoló lapok, lépcsők ajánlottak. A solnhofeni terméskövek tisztítása egyszerű és olcsó: tiszta langyos víz és folyékony szappan elegendő. Durvább szennyeződések eltávolítására használjunk alkoholos tisztítót, de ne használjunk viasztartalmú vagy savas, ill. alkáli alapanyagú tisztítószereket. Impregnálás: a bányanyers és az enyhén csiszolt felületű burkolólapok egy Rabolin előimpregnáló használata ajánlott, hogy ezeken a felületen a fugázó anyagot maradéktalanul le tudjuk tisztítani. Impregnálása csak a teljes kiszáradás, kb. 4 - 6 héttel a lerakás után ajánlott. Így a színük élénk marad, és a szennyeződés sem rakódik le a burkolólapokra. Az erősen és a finoman csiszolt felületű burkolólapoknak impregnálása nem szükséges.

07 | BNIC GmbH külföldi referenciája

Magyar Nagykövetség Madrid/Spanyolország
2003 évi felújításnál 400 m² solnhofeni mészkő járó- és fedőlapok

08 | BNIC GmbH hazai referenciái

Pannonhalmi Bencés Főapátság, 1996
1992 évben Mátyás király korabeli kerengő felújítása
500 m² 40 x 40 cm solnhofeni mészkő padlóburkolat
Budavári HAPIMAG Apartmanház
1999 évi felújítás tervezője: Reimholz Péter
250 m² váltosoros, különböző felűletű solnhofeni mészkő padló- és lépcsőburkolat
Herendi Porcelánművészeti Múzeum, 1826
2000 évi felújításának tervezői: Csomai Zsófia, Magyari Éva
350 m² 40 x 40 cm solnhofeni mészkő padló- és lépcsőburkolat
Ráday kastély Pécel, 1744
Építőmesterek: Mayerhoffer András és fia Mayerhoffer János
2001-ben felújítva
200 m² 40 x 40 cm finoman csiszolt felületű solhofeni mészkő padlóburkolat
Czuczor Gergely Bencés Gimnázium Győr, 1627
2002-ben felújítva
1.000 m² 40 x 40 cm finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő padlóburkolat
Sándor Palota Budapest, 1806
Tervezte: Pollack Mihály
Jelenleg Köztársasági Elnöki Hivatal
2002 évi felújításának tervezői: Potzner Ferenc, Magyari Éva, Pazár Béla
900 m² 55 x 55 cm finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő, kézzel pattintott élű padló- és lépcsőburkolat, valamint a legnagyobb méretű magyarországi padlóburkoló lap (120 x 120 cm)
Terézvárosi plébánia templom Budapest, 1811-1836
Tervezte: Kasselik Fidel és Pollack Mihály
2003-ban felújítva
700 m² 30 cm soros, finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő padlóburkolat
Keresztelő Szent János Plébániatemplom Zsámbék, 1745-54
2004 évi felújításkor 70 m² 40 x 40 cm finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő padlóburkolat
Magyar Természettudományi Múzeum földalatti kiállítótér Budapest, 2004
Tervező: Mányi István Építész Stúdió
4.400 m² 20/25/30 cm váltósorsos, finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő padlóburkolat
Ludoviceum Budapest, 1830-36
Tervezője: Pollack Mihály
1995-2006 évi átépítés tervezője: Mányi István Építész Stúdió
600 m² 40 x 40 cm finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő padlóburkolat
Városmajori római katolikus templom előtere, Budapest
2006 évben a kültéri járófelület felújítása
200 m² solnhofeni, bányanyers felületű, alaktalan térburkoló lapokkal
Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1847
Tervezte: Pollack Mihály
1998-2007 évi felújítás tervezője: KÖZTI, Dobozi Miklós
2.100 m² nagyméretű, korabeli tervek alapján, színre válogatott, valamint 40 x 40 cm finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő padlóburkolat
Líceum Eger, 1785
Tervezte: Fellner Jakab
Jelenleg Eszterházy Károly Főiskola
2007 évben a kápolna felújításának tervezői: Magyari Éva és Pazár Béla
400 m² 40 x 40 cm kézzel pattintott, finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő padlóburkolat
Zöldfa vendéglő és Kávéház Paks, 1844
Jelenleg Erzsébet Szálloda
2009 évi felújításának tervezői: Klenk Csaba, Frank György
400 m² 50 x 50 cm és váltósoros 25/30/35 cm finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő padló- és lépcsőburkolat, oszlopok
Római katolikus templom Sopronnémeti, a XVII. századból
2009 évi felújításnál 70 m² 45 x 45 cm finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő padló- és lépcsőburkolat
Klasszicista stílusú épület Székesfehérvár, 1831
Jelenleg Fejér Megyei Levéltár
2009 évi felújításának tervezője: Potzner Ferenc
650 m² 45 x 45 cm kézzel pattintott, finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő padlóburkolat
Pénzintézeti Központ Budapest, 1938-40
Tervezők: Lamber László és Nyiri István
UniCredit Jelzálogbank
2009 évi felújítás tervezője: Reimholz Péter
125 db 4 cm vtg. finoman csiszolt felületű solnhofeni lépcső burkolólapok
Mária Magdolna Római katolikus templom Zalaegerszeg, 1750-1760
2010 évi felújításnál 270 m² 40 x 40 cm finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő padlóburkolat
Klasszicista stílusú épület Budapest, 1810-1822
Iberostar Grand Hotel Budapest, 2010
Tervező: Reimholz Péter (utolsó munkája)
110 m² különböző méretű finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő padlóburkolat
Pálos-Karmelita kolostor Sopronbánfalva, 1643
Jelenleg Oktatási és Meditációs Központ
2010 évben a műemlék felújítás tervezői: Magyari Éva és Pazár Béla
730 m² 55 x 55 cm és több nagyméretű kézzel pattintott, finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő padlóburkolat
Líceum Eger, 1785
Tervezte: Fellner Jakab
Jelenleg Eszterházy Károly Főiskola
2011 kapucsarnok felújítása
700 m² 45 x 45 és 60 x 60 cm finoman csiszolt solnhofeni mészkő padlóburkolat
Siklósi vár kápolnája, XIV. sz.
2011 évben a műemlék felújítás tervezője: Kaló Judit
160 m² 200/300/400 mm váltósoros, finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő padló- és lépcsőburkolat
Karmelita kolostor Székesfehérvár, 1750 körül
Jelenleg Országos Papi Otthon
2006-2011 évi felújításnál 1.200 m² 40 x 40 cm finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő padlóburkolat
Majkpusztai Remeteség foresteria épülete, 1773
2013 átépítés tervezői: Tér-Team
720 m² 40 x 40 cm finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő padló- és lépcsőburkolat
Nagyboldogasszony-főszékesegyház Kalocsa, 1735-74
Tervezője valószínű: Mayerhoffer András
2013 évi átépítés tervezője: Vörös Márta
1.100 m² 50 x 50 cm finoman csiszolt felületű solnhofeni mészkő padló- és lépcsőburkolat

09 | A solnhofeni mészkővel kapcsolatos hírek és publikációk

Lapidarium KŐ 1999/1

Magyar Nemzeti Múzeum Lapidáriuma Új állandó kiállítási térrel bővült 1998 decemberében a Magyar Nemzeti Múzeum patinás épülete: a déli udvar alatt, a terepszint alá süllyesztve elkészült az 1150 nm-es Lapidarium. A világ több nagy múzeumában már megvalósult az ötlet, hogy a hasznos alapterületet a fold alatt bővítsék, nevezetesen a belső udvarok alatt. Ez főként műemléképületek esetében hasznos, mivel az épület látványát nem módosítja, ugyanakkor a közönség kiszolgálásában ugrásszerű javulást eredményez.

A Nemzeti Múzeumban kettős igényként jelentkezett a bővítés: új kőtárat kellett kialakítani, és a közönség-kiszolgáló tereket is a mai kor követelményeihez igazítani. Az eredeti elképzelések szerint az egyenként közel 1000 m2-nyi északi és déli udvart a főpárkány magasságában acél üvegszerkezettel szándékozták lefedni, és a föld alatt két szintet kialakítani a raktárak és a kiállítóterek számára. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal azonban nem adta meg erre a tervre az építési engedélyt, és ezért a már kész kiviteli terveket módosították.

A Lapidarium építését 1997 telén kezdte el az Architekten Rt. A több, mint 5000 m3 föld kihordása után 980 m2 alapterületű zárófödémet a körítő vasbetonfalakra és a térbe állított oszlopokra terhelték.

A Lapidárium belső terét úgy alakították ki, hogy maximálisan kiszolgálja a múzeum és a látogatók igényeit: a célfények remekül megvilágítják a műtárgyakat, a mennyezetre akusztikus burkolat került, a műtárgyak mögé a római kort idéző színvilágot festettek, ami remekül kiemeli a köveket. Az egész Lapidárium légkondicionált. A mozgássérültek számára lépcsőliftet szereltek fel az alsó, süllyesztett tér látogatha-tósága érdekében.

Az udvar alatti tér megépítésével egyidejűleg megoldódott a főépület udvari falainak a vízszigetelése, és párhuzamosan ki lehet alakítani a kapcsolódó pincei raktárhelyiségeket is.

Külön problémát jelentett a megfelelő kőburkolatok kiválasztása. A kőnek ebben az esetben is nem csupán a tartóssági követelményeket kellett kielégíteni, hanem az egyes terek esztétikai, műemléki és hangulati elvárásait is figyelembe venni.

A lefedés nélkül is impozáns, több funkcióra alkalmas belső udvar burkolásánál először a porfir több színű, sorosan rakott változatát tervezték be, de végül megrendelői megfontolásból a gránit mellett döntöttek.

A zúzott kőágyba, szárazon lerakott 20x40-60 centiméteres bianco sardo lapokkal leburkolt udvar egységes, jó ritmusú látványt nyújt. Az épület lábazata süttői keménymészkőből készült, profilozott felső rátét elemmel.

A Lapidariumhoz vezető földszinti terekbe logikusan az eredeti „kelheimi" kőnek megfelelő soln-hofeni lapburkolat került trieszti betétekkel. A 60x60-as, különböző vastagságú lapokat nagyon gondosan tömörített ágyazóhabarcsba helyezték, hogy a múzeumi terheknek, igénybevételeknek később is megfeleljen. Az addig raktárnak és folyosónak használt terek új életre keltek. Az ágya-zóhabarcsba portland cement helyett trasz cementet használtak, hogy elkerüljék a lapok át-foltosodását.

A harmadik nagy tér, a tulajdonképpeni Lapidarium kőburkolatát az alábbi főbb szempontok szerint választották ki: megjelenésében semleges legyen, ne konkuráljon a kiállított római és középkori kőtári anyaggal, színe homogén, anyaga kopásálló és teherbíró legyen. A választás a horvátországi Adria Grigio nevü kőre esett, 4 cm vastagságban, 40x40 cm méretben. A kiállítás berendezése után a látvány magáért beszélt: a homogén kővel keretezett „balácai" mozaik remekül mutat a semleges környezetben. A több mázsás szarkofágok és sírkövek mozgatását is problémamentesen kiállta a burkolat. A Nemzeti Múzeum bemutatott fotói meggyőzően mutatják, hogy a helyes kőkiválasztás mennyire hozzájárul az adott tér használhatóságához, a helyiségek léptékéhez és az első benyomás hangulatához. Ezért lényeges az összes szereplő, megrendelő, tervező, kivitelező kompromisszumra kész együttgondolkodása, továbbá a fővállalkozó és az alvállalkozó - jelen esetben az Architekton Rt. és a Reneszánsz Rt. - kompromisszumot nem ismerő munkája.


Gergely Zsolt

A megfizethetetlen ősmadár KŐ 1999/3

Solnhofeni mészkő bánya Az utóbbi időben megnőtt a solnhofeni terméskövek kínálata a magyar piacon. E beltérben szinte mindenütt alkalmazható kő megfelel a legmagasabb igényeknek is, kültérbe viszont - homlokzatburkolástól eltekintve - nem ajánlott, mivel nem fagyálló.

A solnhofeni terméskő ősi építőanyag. Már a rómaiak is használták boltívekhez, lépcsőfok, ablakpárkány gyanánt, illetve falazáshoz, bányanyersen vagy csiszolt felülettel. Az V.-VI. században a Karolin-gok építkeztek belőle, de később feledésbe merült, és csak a középkorban nőtt meg az érdeklődés iránta.

A solnhofeni bányát 1450-ben nyitották meg, a XVI. sz.-tól folyamatosan üzemel. A város 1994-ben ünnepelte megalapításának 1200 éves évfordulóját. A Fuldából idetelepült Sole szerzetesről elnevezett Bazilikát 838-ban szentelték fel, de a régészek egy 650 körül épült kis templomról is megemlékeznek. A bazilika romjai - a Karoling-kor történelmileg is igen fontos emléke -napjainkig fennmaradtak.

A solnhofeni terméskő a Föld legtömörebb és legkeményebb mészköve, 140 millió éves. Solnhofen környéke valószínűleg lagúnaszerű táj volt akkoriban. A medencék - a mélyebb solnhofeni, illetve a sokkal laposabb obereichstátti és eichstátti medencék - rétegről-rétegre feltöltődtek igen finom mészkőlerakódásokkal.

A solnhofeni medence közepén, a Maxberg-bányában 600-800 réteg található. Vastagságuk 8-300 mm között váltakozik, míg a másik két medencében kevesebb réteget találtak, és vastagságuk alig éri el a 15 mm-t.

A sokmillió évvel ezelőtti táj élővilágát őrzik az itt lelhető fosszíliák. 1861-ben e helyütt találták meg először az ősmadár (Archaeopteryx) maradványát - jelenleg Londonban látható. Ez a hüllő és a szárnyas madár közti átmenet a darwini evolúciós elmélet bizonyítéka. Megkövülten fennmarad az első láb szárnyizmainak a nyoma és a pofacsont, ami arra utal, hogy ragadozó szaurusztól származott.

A Solnhofeni Részvényesek Egyesületének Múzeumában van az utolsóként föllelt hetedik példány. Ezt az ősmadarat 1992-ben találták az SBI (Solnhofener Bodenplatte Industrie) bányájában. A leletért az amerikai Gatty múzeum többmillió dollárt kínált, de nem kapta meg. De megtalálták a Földön a mai napig is élő, 400 millió éve létező bojtos-farkú hal egy megkövesedett maradványát is, valamint egy kétméteres cápa leletét (ez is több százezer márka értékű), amely jelenleg az SBI cég tárgyalóját díszíti. Kisebb-nagyobb leletek: halak, szitakötők, rákok, csigák, kagylók fosszíliáiból évente legalább száz kerül elő (ezek néhány száz márkától már megvásárolhatók).

A Solnhofeni Bodenplatte Industrie cég az egyetlen kőkitermelő, amely ún. lito-minőség megjelöléssel látja el termékeit. A cég tulajdonában lévő bányában termelik ki napjainkban is a kőnyomatos eljáráshoz, a litográfia előállításához használt követ.

A nyomdatechnika forradalmasítása, a síknyomtatás Alois Sene-felder nevéhez fűződik. 1798-ban találta fel a kőnyomást, más néven litográfiát, amellyel a nyomtatás pontossá és gyorssá vált, és amelyre egyedül a solnhofeni mészkő alkalmas. E kemény, finomszemcsés és tömör kő révén vált világhírűvé a XVIII. században a kis települést. Az ofszetnyomás feltalálásáig, 1930-ig innen szállítottak jelentős mennyiségben a világ minden részébe. Számos kiváló művész készített litográfiát solnhofeni terméskővel: Toulouse-Lautrec, Miró, Kokoschka, Chagall, Picasso, hogy csak a legnagyobbakat említsük.

Az ún. litokő gyártása kényszerítette a céget a folyamatos fejlesztésre, magas minőségű gyártási technológiák kidolgozására. Az a tény, hogy egyedül az SBI bányász a mai napig litokövet, garantálja az egyéb célokra feldolgozot kövek (kőlapok, lépcsőfokok, falburkoló lapok) minőségét is. A cégtől kikerülő valamennyi szállítmány szigorúan válogatott és ellenőrzött. A lapokat évszázadok óta, mind a mai napig kézzel termelik ki. Amíg korábban főként csiszolt, illetve a finoman csiszolt felületetű lapokat építettek be, újabban mind többen keresik a természetes hatású, ún. bányanyers, enyhén csiszolt járólapokat. A cég öt különböző felületű terméskövet forgalmaz: bányanyers, enyhén csiszolt, erősen csiszolt, finoman csiszolt, valamint matt polírozott lapokat. Műemléki helyreállításokhoz kívánságra, kalibrált vastagságban is szállít a cég. Ezek a lapok ragaszthatók.

Kiváló csúszásgátló tulajdonsága miatt a követ az alábbi felhasználási területekre ajánlják: lépcső, járólap középületekbe, iskolákba, kórházakba, templomokba, lakásbelső kialakításához, irodaházakba, szállódákba, éttermekbe, és nem utolsó sorban uszodákba. A bánynyers felület tapadóképessége R 13, a finoman csiszolté R 9.

A kőburkolatok kiválóan alkalmasak padlófűtéshez, mivel ez a kő-fajta a meleget tágulás nélkül vezeti. Biokőnek is nevezik, hiszen tömörsége, keménysége miatt kémiai töltőanyagot nem igényel, és szennyeződés, por nem ivódik bele. Tisztántartása egyszerű: elegendő a szappanos víz vagy az alkololos tisztítószer. A bányanyers és az enyhén csiszolt felületű járólapokat ajánlott a lerakás után 4-6 héttel impregnálni. így megőrzi élénk színét, és taszítja a szennyeződést. Az erősen, illetve finoman csiszolt lapok impregnálása szükségtelen.


Szölke László

Fortuna utca 18. KŐ 2000/2-3

Hapimag Apartmanházak a budai várban A kő alapvető anyaga a Hapimag Apartmanháznak, mely a budai várban, a Bécsí kapu tér sarkán épült fel az elmúlt években, a telken évszázadok óta meglévő épületek romjain.

Az elmúlt századok a középkor óta sokszor találtak hasonló, háború okozta lepusztult állapotot itt. Az egyes újjáépítések a mainál sokkal határozottabban nyúltak bele a maradványokba, a múltat mint fizikai meghatározót tekintették, mint történethordozó értéket sosem. Mi feltártuk és bemutattuk az építés történetét, de magunk is hozzátettünk. Mi téglából és betonból építettünk, nem kőből. (1., 2., 3., 4,. 6., 9., 18. kép) Helyenként a régi faragványok alapján bemutattuk az eredeti kőfaragó munka szépségét. Ezeket a házon belül, demonstrációs anyagként vagy eredeti helyén felhasználtuk fel. (7., 8., 12. kép)

A ház új részeinél is felhasználtuk a követ mint az általunk választott sárga téglához színben, faktúrában jól illeszkedő anyagot. Belső terekben padlóburkolatok készültek solnhofeni kőből változatos felülettel és rakásmóddal (5. kép), az udvarban és az utcai oldalon bazalt kiskockakövet használtunk a padozaton, valamint budakalászi követ a kert kialakításánál (7. kép).

Az épület a kő felületi megmunkálásában való játékra is módot adott. Bár általában a homokfúvott felület volt a jellemző, de a homlokzat egyes szakaszain más, ruszti-kusabb megmunkálás is szükségessé vált (17. kép). Az anyag szépségeit olykor „mesével" is tetéztük. Ez több helyen figyelhető meg az épületen: az „írásos" köveken látszólag kusza vonalak futnak. Meséjük a sarokról szól, arról, hogy a sarok a végtelenből jövő vonalak találkozási pontja (13., 14., 17. kép). Az alfától az ómegáig.

Az épület keletkezési dátuma van „fölírva" az egyik szemöldökre (10. kép), ahogy ezt egy épületen máskor is szokták.

A többi faragvány témája a mészkő. Mintha az üledékes kő megkövült zárványai kerülnének felszínre (egy halcsontváz, egy kagyló, vagy egy falevél: 11., 16. kép.)

A 15. képen látható dekoráció viszont az egyes rétegekben a mészkő megmunkálásának különböző lehetőségeit mutatja a csiszolástól a hegyeselésig.


Reimholz Péter

Vissza az időben KŐ 2002/3

Sándor Palota belső tere A több mint kétszáz éves Sándor-palota Budapest egyik legszebb fekvésű helyén, a Budai árban, a volt királyi palota - ma Nemzeti Galéria - közelében áll. Az épület, amely a háború előtt a miniszterelnöki hivatalnak adott helyet, Pollák Mihály közreműködésével és irányítása alatt 1806-ban épült.

A második háborúban teljesen kiégett palota felújítására 1999-ben kapott megbízást Potzner Ferenc építészmérnök és művészettörténész, a KÖZTI Rt. vezetőtervezője azzal, hogy az épületet 1867-1944 közötti funkcójába lehessen visszahelyezni. Vagyis hogy ismét a palotában működhessen a miniszterelnök és kabinet irodája.

E célkitűzés nemcsak az épület múltjánakfelvállalását határozta meg, hanem a helyreállítás szempontjait is.

A régészeti és művészettörténeti kutatásokat Potzner Ferenc az MNDP Építőművészeti Kft. építészeivel, Magyari Évával és Pazár Bélával együtt folytatta.

Alapos tanulmányok készültek a kő padlóburkolatok származásáról, azok nagyságáról és a lerakási mintákról. Ezek alapján a hazánkban „kelhelmi kőként" is ismert, a bajorországi Solnhofenből, a Solnhofer Bodenplatten-Industrie bányájából és feldolgozó üzeméből származó a litokő® minőségű terméskőre esett a választás. Földünknek ezt az egyik legkeményebb mészkövét már a középkor, de főleg a barokk építészei is előszeretettel alkalmazták templomok, kolostorok, kastélyok és középületek padlóburkolására. Ebben feltehetően szerepet játszott kellemes, környezetének méltóságot, eleganciát sugárzó sárgás-szürke színe, no meg kopásállósága. Csúszásmentességi besorolása korunk szabványai szerint R9-es fokozatú. Magyarországon is számos épületben még mind a mai napig megtalálható, így a pannonhalmi, a tihanyi apátságban, az Esterházy kastélyokban, a budapesti Nemzeti Múzeumban, a Lu-dovikában és a legtöbb barokk temp-lom-ban.

E barokk épületek solnhofeni terméskő padlóburkolatait ismerve, a Sándorpalota felújításánál a közlekedő folyosókra diagonál lerakási mintában 50-50 cm-es lapok kerültek, míg a reprezentatív nyolcszögletű termet igen nagyméretű, háromszögű, sárgás-szürkés színű, finoman csiszolt felületű 15-30 mm vastag, kézzel pattintott oldalú lapokkal burkolták. Nagy a valószínűsége annak, hogy a hazánkban lerakott legnagyobb solnhofeni kő a főlépcsőház alján elhelyezett egyetlen darabból álló 140x140 cm-es lap.

A burkolást az ÉP-KŐ Kft. végezte magas színvonalon, nagytokú szakmai hozzáértéssel. Ennek köszönhető, hogy a palota solnhofeni terméskő burkolata minden igényt kielégít.

A műemlékvédelem a felújítás során igen fontosnak tartotta a hitelességet. Nagy valószínűséggel állítható, hogy a felújítás során a Sándor-palotában lerakott új solnhofeni terméskő ugyanabból a bányából, illetve tradicionális családi vállalkozásból származik, mint ahonnan a 19. sz. első éveiben a Dunán, tutajon Magyarországra szállították a követ.


Szölke László
Fotó: Szölke László

Mérföldkő a német cég magyar piaci életében KŐ 2004/3

Ludovika épületén belül solnhofeni padlóburkolatok A Ludovika felújítása mérföldkő a Solnhofen Stone Group magyar újramegjelenésében. Mint ismeretes, a cég solnhofeni bányatulajdonosai a 17. századtól foglalkoznak solnhofeni terméskő kibányászásával és feldolgozásával. Így valószínű, hogy a Mária Terézia-kori nagy barokk építkezések idején - tehát több mint kétszáz éve - már szállítottak Magyarországra padlóburkoló lapokat templomok, kolostorok, kastélyok, közintézmények részére.

Korunkban a kapcsolat helyreállítását, illetve az első közvetlen megrendelést a cég 1992. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron való részvétele hozta. Ekkor kaptak megrendelést a Ludovika felújításának első ütemében padlóburkoló lapokra. Mindaddig ugyanis kizárólag bécsi kereskedőkön keresztül kerültek forgalomba Magyarországon solnhofeni terméskövek (pl. a Pannonhalmi Apátság rekonstrukciójához). A Ludovika felújításának megtervezésekor Mányi István építész, illetve a megrendelő múzeumi főigazgató, Matskási István bánya- és gyárlátogatásra utaztak Solnhofenbe, s ezt követően kapott a cég megrendelést a több mint ezerötszáz négyzetméternyi nagyméretű padlóburkoló lapok szállítására.

A most befejezett III. ütemben majd 4 000 m2-nyi váltósoros padlóburkoló követ szállított a Solnhofen Stone Group a felszín alatt kiépített új kiállítótermekhez. A burkolást a Reneszánsz Rt. hozzáértő szakemberei végezték. Fontos szempont volt ilyen nagy mennyiségnél az ár kialakítása. Ezért a megrendelő az eredeti kiírástól eltérően a nagyméretű padlóburkoló lapok helyett a kedvezőbb árú váltósoros burkolatot rendelte meg. A sárgás-szürkés változatos színű és különböző méretű lapok különösen alkalmasak arra, hogy elegáns megjelenést kölcsönözzenek egy modern kiállító-helyiségnek.

A cég több magyar középület felújításához szállított az elmúlt években solnhofeni terméskövet (Nemzeti Múzeum, Sándor Palota, templomok, egyházi iskolák stb.). Csupán 2003-ban több mint száz kamionnyi solnhofeni és jura terméket adtak el Magyarországra.

Mint ismeretes, ezekben a több mint 150 millió éves kőlapokban találhatók az akkori élővilág legváltozatosabb fosszília leletei. Legismertebbek az archaeopteryx, az ősmadár (vagy ősgyík) maradványai. Eddig hét lelet került napvilágra. Az első 1861-ben, a legutolsó éppen a Solnhofen Stone Group bányájából 1992-ben. Ezt jelenleg a nürnbergi Nemzeti Múzeumban tekinthetik meg a látogatók. A leletekről kópiák készültek. Ezek, valamint a majd 30 millió évvel fiatalabb kínai ősmadár lelet látható a Magyar Természettudományi Múzeum december 6-ig nyitva tartó Tollas dinoszauruszok kiállításán is a volt Ludovika új kiállítótermeiben.

A budapesti Természettudományi Múzeummal egyébként előrehaladott tárgyalásokat folytat a német cég egy solnhofeni fosszília kiállításról. Ide eredeti, solnhofeni terméskövekben előforduló fosszíliákat küldenek majd. Az anyagot az SSG gyár területén lévő Maxberg Múzeum, a Solnhofener Portland Zementwerk Holding, az SSG, a bajor Nemzeti Múzeum, valamint a Haarlem Múzeum kölcsönözné. E közös kiállítás bemutatná Földünk kb. 150 millió évvel ezelőtti élővilágát: a szitakötőktől a rákokig, a rájáktól, cápáktól egészen az egyik legfantasztikusabb, a mai napig az óceánok mélyén a majd 350 millió éve változatlan formában előforduló bojtosuszonyú halig.


Szölke László

Méltó helyen a múzeum KŐ 2004/3

Magyar Természettudományi Múzeum belső solnhofeni burkolatokkal A Magyar Természettudományi Múzeum lassan eljutott odáig, hogy méltó helyen fogadja látogatóit. A múzeum, melynek alapjait festetics Julianna grófnő, Széchenyi Férenc feleséee rakta le immár több mint kétszáz éve, tízmilliós gyűjteményével Európában a legnagyobbak közé sorolható. A sorban csupán a Londoni Természettudomány Múzeum (JO milliós gyűjtemény), a párizsi, a berlini és a szentpétervári Természettudományi Múzeum előzi meg.

A múzeum alapjául szolgáló ásvány-és szárított palánta gyűjteményt Festetics Julianna ajánlotta fel a nemzetnek 1803-ban. Ezeket akkor a pesti Pálos-rendi kolostorban helyezték el, majd az időközben elkészült Nemzeti Múzeumba kerültek át. Az 1838-as pesti árvízkor a gyűjteményeket a Ludoviceum épületébe mentették át. A gyűjtemény a 19. század végére egymillió darabra szaporodott. Ma már tízmillió darabból áll, és a főváros öt különböző helyén tárolják. Az anyag egységesítésére a múlt század elejétől történtek kísérletek. A szándék megvalósítására azonban két évszázad is kevésnek bizonyult, hiába a főigazgatók törekvése (1906-ban Szalay Imre miniszteri tanácsos a Rádió mai székháza helyére tervezte az épületet. A kilencszáztízes években Lendl Adolf a Vérmezőre készített szecessziós terveket, 1945-ben Tasnádi Kubacska András a mai Közgazdaságtudományi Egyetem épületébe álmodta meg az új múzeumot, 64-ben pedig a Lágymányosra költöztette volna Székessy Vilmos).

Az Orczy-kert és a volt Ludovika Akadémia épületegyüttesének múzeumként való hasznosításának gondolata 1991-ben merült fel. Ezzel a Magyar Természettudományi Múzeum két évszázados hányatott sorsa is megoldódni látszott. A kormány 1994-ben döntött a múzeum itteni végleges elhelyezéséről, s megindulhatott az átalakítás.

Az, hogy a gyűjtemény végre egy helyre kerülhet, másfél évtizedes, különböző kormányokat áthidaló, pártpolitikától mentes, kitartó munka eredménye. Ezt hangsúlyozta ünnepi megnyitó beszédében Hiller István kulturális miniszter is.

A három ütemre tervezett rekonstrukció első szakaszában az Ásvány- és Kőzettár helyének kialakítására került sor a főépületben, amelyet az 1996 elején el is foglalt. A volt lovarda épületének rekonstrukciója a kiállítási és közönségforgalmi funkciók ellátását célozta. Az 1500 m2-nyi kiállítótermeket is átadták még ugyanabban az évben. Az első ütem beruházásának összköltsége 1,149 milliárd forintra rúgott.

A rekonstrukció II. ütemében (1997-1999) a Ludovika közel 6000 m2-nyi padlásterét hasznosították: ide költözhetett az Embertani tár, az Állattár Emlős- és Madárgyűjteménye (összesen százezer tárgy), valamint az MTA-MTM Ökológiai Kutatócsoportja. Az addig mostoha körülmények között tárolt gyűjtemények darabjai - köztük a mintegy háromszáz újkori múmia - világszínvonalú elhelyezést kaptak. A beruházás összköltsége 1,826 milliárd forint volt.

A III. ütem munkálatai 2001. július elsejét kezdődtek meg a Mányi Építészstúdió tervei alapján. A főbejáratnál a fogadótér kupolájába egy barázdás bálna felfüggesztett csontváza alatt léphet be a látogató. (Ezt a példányt 1896-ban ejtették el az Atlanti-óceánban, az ipari méretű bálnavadászat fénykorában, és 1900-ban Bécsből vásárolták meg négyezer aranykoronáért.) A kéttonnás csontváz most látható először teljes egészében. A majd egytonnás koponyán az égésnyomok az 1956-os forradalom nyomait viselik, amikor a Nemzeti Múzeumnak éppen a természettudományi múzeumi gyűjteménynek helyt adó része kiégett. A Magyar Természettudományi Múzeum új főbejárata tervezésénél e bálnacsontváz alakja volt a meghatározó, ezért is lett aszimmetrikus a 22 m magas kupola.

A rekonstrukció generálkivitelezője a KÉSZ Kft., bonyolítója a Kreatív 2000 Kft. volt. Beépítették a főépület udvara alatti, valamint a főépület és a Lovarda közötti terület térszint alatti részét. Az új épületrészek (közönségforgalmi terület, ösz-szekötő épület, átjáró, kiállítási csarnok) kőburkolási munkáit a Reneszánsz Rt. végezte. A padlókra jurakori solnhofeni mészkő került. Ügyeltek arra is, hogy falburkolatként olyan kőlapokat válasszanak, amelyekben a csigás polipok (am-moniteszek) maradványai jól láthatók. Érdemes megjegyezni, hogy maga az épület is harmadidőszaki tengeri üledékbe mélyült, tulajdonképpen talajvízben áll, ezért bárka módjára van kihorgonyozva (4 méter beton, erős szigetelés).

Az idén elkészült épületegyüttes átadásával a múzeumnak a látogatók által bejárható területe háromszorosára bővült. További két szinten gyűjteményi raktárak épültek. A rekonstrukció ezen szakasza 14 000 m2-nyi területet érintett és 4,7 milliárd forintot emésztett fel.

A felújítások azonban még nem fejeződtek be. Várat magára a IV. ütem, amelynek során 3,5 szintet állítanak helyre, és rendeznek be. Felújítják az épület külső és belső homlokzatait, és elvégzik az épületi körül a tereprendezést. A munkák befejeztével átköltözhetnek a jelenleg a Baross utcában, a Könyves Kálmán körúton és a Nemzeti Múzeum épületében lévő tárak. A teljes rekonstrukcióval háromszorosára nő a múzeum területe (14 000-ről 45 000 m2-re), és a közönség által látogatható területek is bővülnek 1500 m2-ről 5000-re.

A rekonstrukció harmadik ütemének befejeztével nagyarányú vendégtárlatok bemutatására is vállalkozhat a Magyar Természettudományi Múzeum. A szeptember 6-i megnyitó ünnepség tehát nemcsak az átadott új épületrészeknek szólt, hanem a Tollas dinoszauroszok -124 millió éves leletek Kínából elnevezésű kiállításnak is, amely a Londoni British Múzeum és a Kínai Geológiai Múzeum összefogásával jött létre. Kínában, Liaoning tartományban az 1990-es évek közepén akadtak egy bányában arra a „dino-madár" foszsziliára, amelyet elsőként a világon most Budapesten mutatnak be.

Ilyen leletre Ázsiában valóban csak napjaink bukkantak, viszont Európában a németországi Soln-hofenben jóval (több millió évvel) korábbi „változataiból" nem egy példány napvilágra került már a kőfejők csákányai alól.

Az avatóünnepélyen Matskási István főigazgató, Hiller István kulturális miniszter, Dong Biyou asszony a budapesti Kínai Nagykövetség, valamint Michael Ward, a Brit Nagykövetség nevében mondott ünnepi beszédet.


Lázár Lenke

Bank-rekonstrukció KŐ 2005/1

HVB BANK épülete Budapesten A pesti banknegyed egyik meghatározó épületegyüttese a HVB Bank székháza az V. kerületi Arany János utca és Szabadság tér között. Az épületek rekonstrukciós kőmunkáit a Reneszánsz Kőfaragó Rt. végezte.

Sokan nem tudják, és csodálkoznak rajta, hogy a Szabadság téri épület műemlék, és ezért kellett az eredeti formájára visszaállítani. Vannak, akik a szocreál, megint mások a Bauhaus stílusjegyeit vélik felfedezni rajta.

Az egykoron Lauber László és Nyíri István tervei alapján megvalósult Pénzintézeti Központ 1940-ben épült, így a szocialista realista stílusról aligha beszélhetünk. De a Bauhaus-jegyek tiszta megjelenése alapján való besorolása is vitatható.

Igaz ugyan, hogy a következő évtizedek hivatalos építészet-filozófiája szívesen felvállalta az 1919-től 1933-ig működött építészeti és művészeti iskola eszmevilágát. Hiszen alapítója, Walter Gropius letisztult tér- és formaalkotó tevékenységét az a felismerés vezérelte, hogy mivel „egy kornak a világhoz való érzelmi viszonya építészeti alkotásaiban kristályosodik ki...", az építész - szűkebb vagy tágabb vonatkozásban a társadalom életét is szabályozza, mivel „az építészet eleven szellemét a nép élete határozza meg..."

A bauhausi vezérelv - amely a „tiszta organikus épülettestet" akarja megteremteni, „amely a mi világunkat igenli, a gépek, huzalok és gyors járművek világát... és ...elvet minden feleslegest, amely az épület tiszta vázát elhomályosítja", és az emberléptékű konstrukció formavilágát hirdeti - természetszerűen hatott a kortárs építőművészetre. Egyes elemeit átvéve az építészek a maguk ízlésük szerint alakították azt tovább.

Az épületen sokkal inkább a korabeli olasz építészet hatása látszik. A világos alaprajz, a közlekedő terek reprezentációjának emelése nemes kőanyagokkal, a kő és a fém együttes használata, a vasbeton tartó- és másodlagos szerkezetek következetes alkalmazása mind eme építészet sajátja.

A két szomszédos épület homlokzati, illetve belső kőmunkáit a Reneszánsz Kőfaragó Rt. végezte 2004 januárjától 2005 február végéig. Ez megközelítőleg 5500m2 süttői mészkő külső burkolatot és 4000m2 belső fal, padló, oszlop, és lépcső burkolatot jelentett különböző anyagú mészkőből, gránitból és műmárványból.

A munkák az Arany János utcai épület homlokzatburkolásával kezdődtek (1. kép). Az épület határoló-, kitöltő falai annak idején bauxitbetonból készültek, melyet nem bontatott el a rekonstrukció tervezője. Ezek - a statikai számítások szerint - a hagyományos „francia konzolos" technológiával nem voltak alkalmasak a tervezett mészkőburkolat megtartására, csak a födémek és a pillérváz bizonyult megfelelőnek a teherviselésre. A kivitelező Reneszánsz Rt. az In-Tech Konzoltechnika Kft.-vel karöltve egy speciális megoldást dolgozott ki a rögzítésre, mely szerint a födémeket U profilok kötik össze, és az ezen elhelyezett ovál-furatokba csavarozták a rögzítőelemeket.

A belső terek burkolása nagyjából a homlokzat felújítással párhuzamosan zajlott. A padlóburkolat (2. kép) Rosso Vanga gránitból, a falburkolat (3. kép) süttői Gazdabányai édesvízi mészkőből készült. Extra travertinnek is nevezhetjük ezt a követ, utalva arra, hogy a kőtömb vágása a rétegződésre merőlegesen történik. A megrendelő igénye szerint többszöri válogatás után világosabb színárnyalattal és a sötét erek elkerülésével érkezett a kő a kivitelező bányájából. Az extra jelző ezt a minőséget jelenti.

A Szabadság téri tömb műemléki védettséget élvez (4. kép), ezért a munka különösen gondos figyelmet igényelt. A burkolatokat az eredeti mintájára, de a kor követelményeinek megfelelően kellett elkészíteni.

A homlokzatok és a külső-, belső pillérek burkolata eredetileg drótozással és gipszpogácsákkal készültek, a rekonstrukcióhoz a kivitelező új kőlapokat használt, melyet a ma már bevált technológiával, rozsdamentes konzolokra rögzített úgy, hogy előtte a szerkezeti falat 10 cm hőszigeteléssel burkolta (5. kép). A homlokzatot Medgyessy Ferenc nagyméretű kő domborműve díszíti, melynek restaurálása során világháborús „sebeket" kellett eltűntetni (6. kép).

A belső terek falai a másik épületével azonos travertinre vágott burkolattal készültek. Bár a kivitelezés mintakövek bemutatásával és többszöri zsüriztetésével kezdődött, mégis bizonyos - már beépített - kőlapokat a megrendelői bejárások után ki kellett cserélni. Az oszlopok egy részét az eredeti mintájára velencei stukkó műmárvánnyal (7. kép), másik részét Rosso Verona dongákkal burkolták. Az utóbbi kővel az eredeti tardosi vörös mészkövet helyettesítették, hiszen a két kő színe nagyon hasonló. A megmunkálás során azonban sok gondot okozott az import kő szerkezeti gyengesége, mely a követ behálózó agyag-erekből fakad.

A Szabadság téri épület lépcsőházának (8. kép) lépcsőfokait eredetileg PVC csúszásgátló csíkokkal látták el. Ez az anyag akkoriban újdonság volt, és ezért választották e mai szemmel már kevésbé esztétikus megoldást. A felújítást viszont a tervezők már solnhofeni mészkővel tervezték -szállítója a Sonhofen Stone Group melynek nagy előnye nemcsak kopásállósága, hanem hogy selyemfényűre csiszolt formájában sem csúszik, így nincs szükség semmilyen csúszás-mentesítésre (9. kép: Az étterem padlózata).

Az eredeti elképzelés szerint a nyolc emelet összes lépcsőfoka egész kövekből készült volna, de a határidő szorossága miatt a német bánya nem volt képes - a kőzetrétegek természetadta adottságai miatt - elegendő mennyiségű és megfelelő hosszúságú követ termelni. így némi kompromisszummal a reprezentatív szintekre vezető lépcsőkarok lépcsőfokai egész kövekből, a többi egyharmad-két-harmad arányban osztottan készült.

Az épületek felújításának egyik tapasztalata volt, hogy mindenkor ki lehet alakítani azt a kompromisszum-készséget, amellyel tökéletes mű születik. E készség elsajátítására minden kővel dolgozó szakembernek szüksége van, különben hogyan is látná be, hogy ezt az építőanyagot a természet alkotta, ebben rejlik változatossága és szépsége.


Furka Dávid - Bárczi Gergely

Generálkivitelező: Universale International Kft.
Tervező: Egyed & Partner Kft.

Építészek tanulmányúton KŐ 2006/2

Indiai bánya Ki mit szeret, arra néz - tartja a mondás, azaz ki-ki azzal foglalkozik, amihez vonzódik. A Magyar Kőszövetség ezt a szeretetet, ezt a kőhöz való vonzódást kívánja felébreszteni, elmélyíteni azokban a szakembereidben, akik tehetnek azért, bogy minél több természetes kőanyag díszítse épületeinket, tereinket, házaínkat, otthconunkat. Építészekrere, tervezőkre, beruházókra figyel tehát fontos programjainak összeállításánál. Ezért hívja meg őket rendre minden évben konferenciákra, és ezért szervez külföldre tanulmányutakat. 2005-ben Veronába kísérte az építészek egy csoportját, idén májusban Solnhofenbe szólt a meghívás, az előző évi sikeres kezdeményezés folytatásaként.

Szeretni, megszeretni a terméskövet any-nyira, hogy alkalmazzuk is - ez tehát a cél. De szeretni csak azt tudjuk igazán, amit ismerünk. Jól ismerünk. Vajon mennyire ismerjük a köveket? A bányalátogatások, szakmai előadások mindenképpen hozzájárulnak a tapasztalati tudás elmélyítéséhez. Főként, ha ez oly gazdag program keretében folyik, mint amilyet Szölke László, a Solnhofen Stone Group (SSG) magyarországi irodájának vezetője, a Magyar Kő-szövetség tagja készített elő.

A németországi tanulmányút részvevőit (neves építész irodák képviselőit, a Műegyetem tanárait) a Magyar Kőszövetség és a Solnhofen Stone Group vállalatcsoport közösen látta vendégül 2006. májusában négy napon át. Már az út is tartogatott meglepetéseket: a regensburgi kitérő, a dóm megtekintése mintegy bevezetés volt a solnhofeni kövek világába.

Mint ismeretes, a legrégebbi korok óta használták és használják templomok, kolostorok padlóinak burkolására ezt a különleges mészkövet. (A Dunán, tutajokon úsztatva jutott el hazánkba is, számos műemlékünk tanúskodik róla. Sőt, Szölke László kutatásai szerint egyes magyarországi sváb családok ősei is így maradtak itt, telepedtek le a Kárpát-medencében.)

Az első napi program igazi csemegének ígérkezett: bánya- és gyárlátogatás a festői szépségű Altmühltahl-völgyben, illetve az SSG cégcsoport feldolgozóüzemében. A házigazdák: Axel Steil, Henle és Lörner urak, valamint Szölke László, illetve a magyar vendéglátók: Bene Zoltán, a Magyar Kőszövetség (és a Reneszánsz Zrt.) elnöke, dr. Vukov Konstantin titkár, Kutas Kálmán alelnök (Weiss és Kutas Kft. ügyvezetője), Pap Lajos alelnök (Pap Lajos Kőszobrász Műhely), Kelecsényi Gergely (ALAKart Kft. ügyvezetője) az SSG solnhofeni bemutatótermében találkoztak vendégeikkel Itt megismerhették a különféle felületkezelésű és méretű solnhofeni burkolólapok, valamint a szintén a cég bányájából származó jura mészkövek felhasználásának sokrétű lehetőségét. Az érdeklődők kérdéseikre (lapméret, lapvastagság stb.) választ már a bányákban kaptak. Az SSG „zászlóshajójaként" emlegetett hatalmas területű külszíni, kézi fejtésü solnhofeni kőbánya az első látásra kihaltnak tűnt. A bányaművelést ugyanis kb. 50 ún. „törő mester" (Hacksteinmeister) végzi: ők éves bérleti szerződés alapján főként egyedül dolgoznak a kijelölt fejtési helyeken. (Maga a bánya, a földben lévő kő-vagyon a cégcsoport tulajdona.) A leszállított kő után kapják bérüket. Magad uram, ha szolgád nincs alapon dolgoznak (szolgaként ugyan gyerek, feleség olykor besegít). A kitermelés télen-nyáron folyik. Hideg és eső ellen az ún. téli kunyhó véd. Fagerendákból, műanyag fóliából összeeszkábált fedélszéket építenek maguknak a „mesterek". És maguk alatt bontják a padozatot, ősi hagyományos módon, vésővel, kalapáccsal, ahogy évszázadokon át elődeik is tették.

A miértre és a hogyanra a solnhofeni üledékes kőzet keletkezése ad magyarázatot.

A tanulmányút harmadik napján Steinhauser építész és bíróság igazságügyi szakértő előadásában erre is kitért. 150 millió évvel ezelőtt kontinensüknek ezt a részét még tenger borította. Az akkori klimatikus viszonyok, kéregmozgások következtében lagúnák keletkeztek, az ezek vizébe bekerült élőlények elpusztulva a tengerfenékre süllyedtek. A lerakódások rétegződésével kialakult az a fajta tengeri üledékes mészkő, amelyet a finomszemcséjű szerves anyag réteg (agyag) különböző vastagságú padokká választ szét. (A földtörténeti kornak ebben a szakában másutt is hasonló módon keletkeztek a mészkőpadok, lásd dr. Szabó Attila cikkét jelen számunk 34. old.)

A jura kori mészkőbányában rétegekben (padokban) fordul elő a 180-190 millió éves mészkő. (A jura mészkövet az különbözteti meg a más helyütt egyetlen hatalmas összefüggő rétegben előforduló márványoktól - lásd Süttö, Carrara -, hogy itt a mészkőrétegeket meddő rétegek választják el egymástól.) A padok rétegződése jól megfigyelhető a bánya falán. A padokat 0-27-ig számozzák. A fölső rétegekből kerülnek ki a fagyálló kövek (csak öt fagyálló rétegük van), ezek lehetnek szivacsosaklyukacsosak és kvarctartalmúak. Vannak meddő rétegek, és vannak rétegek, amelyekből kertépítéshez alkalmas kő kerül ki. Az alsó rétegek tömörek, de nem fagyálló-ak. (A kőpadok vastagsága a 35 cm-től az 1,4 m vastagságig változik.) A jura mészkőbányában egy robbantás szemtanú is lehettek a vendégek. A kitermelés ugyanis meddő réteghez ért, amit felszíni robbantással lazítottak fel, hogy azután hatalmas homlokrakodókkal elszállíthassák a törmeléket.

Steinhausen építész előadása nyomán volt igazán érthető, miért tornyosulnak mindenfelé a meddők, (bár a cég saját solnhofeni portlandcement gyárában -amely terjesen zárt rendszerben működik úgy, hogy a környezetében nyoma sincs a porterhelésnek - ma már jóformán minden kőtörmeléket hasznosít). Mit takar a solnhofeni bányanyers felület. A kézzel szétválasztott lapok ugyanis simák, egyenletesek, csúszásmentesítést nem igényelnek. Nagy közforgalmú terekre, vizes-csúszós helyekre alkalmazzák előszeretettel. Miért limitáltak a solnhofeni kőlap-mére-tek. A bontókalapács alól kikerülő kőlapokat azon nyomban szétválasztja a „törő mester", hiszen a vékonyabb rétegek teljesen értéktelenek, könnyen törnek, erodálnak. Egyet ütve a kőlapra, már annak csengéséből tudja, alkalmas-e tovább-fel-dolgozásra, vagy mehet a meddőre. A megfelelőnek ítélt lapokat osztályozzák, majd még a helyszínen sablonokkal bejelölve - hogy a lehető legnagyobb darab legyen „kiszabható" belőle - méretre pattintják. A pattintás is külön tudomány, megfelelően edzett acélkalapács kell hozzá. A kalapácsnyél is különleges: rugalmas, bodzafából készül. Többféle méretűt használnak, ördögi ügyességgel és gyorsasággal végigpengetve-ütögetve a kőlapot. Annak vastagságához választják meg a szerszámot: a kalapács fejének ugyanis annál 5 mm-rel hosszabbnak kell lennie.

A solnhofeni bányalátogatásokat -amelyről mindenki maga-válogatta szuvenírrel tért meg, sokáig kutatva a meddők között fosszíliákat rejtő kövek után, aztán megelégedve néhány, a fém- és mangánoxid kiválástól érdekes rajzolatú kőlap-darabkával - üzemlátogatás követte.

Az építészek ma már mind nagyobb méretű és egyre vékonyabb lapokat terveznek a homlokzatokra. Ezek biztonságos rögzítése folyamatos kihívást jelent a kivitelezőknek. A rögzítéstechnikában élen járó Fischer Werke legújabb fejlesztéseit ismertette Lehmann úr. Acéltüske helyett ún. Fischer Hinterschnitt-technikát alkalmazva 200 m-nél magasabb épületekre a sarkokon is lehet 4 cm vastagságú lapokat rögzíteni. Hagyományosan ugyanis az állandó szélterhelés miatt a kritikus helyekre ennél vastagabb, legalább 5-7 cm-es lapokat tettek. A Hinterschnitt-technika előnye, hogy kónuszos furatba illeszkedik be a speciális kónuszos csap, amely kikölti a lyukat, és biztonságosan megtartja a vékonyabb lapot is. A technika hazánkban már ismert, széleskörű elterjedését viszonylag magas ára gátolja. Nagyméretű lapok esetében azonban pozitív lesz a szaldó, hiszen a tartószerkezethez lényegesen kevesebb lyukat kell fúrni a kőbe.

A világos, bézs árnyalatú solnhofeni illetve jura mészkövet jól egészíti ki az Anröcher Stone Group bányáiból származó sötét színű, kék, illetve zöld kő. (Lásd Kő szaklap, 2005. 4. szám) Ross úr a kő modern felhasználását vetített képeken mutatta be, és a résztvevők a mintadarabokon is megszemlélhették e különösen kemény követ.

A négynapos tanulmányút záróakkordjaként a résztvevők felkeresték a világhírű solnhofeni őslénygyűjteményt, illetve a weltenburgi kolostort (a bencés apátok, több mint ezer éve főzik itt a sört). A kolostor mellé épült templom (1717-37) a barokk építészet gyöngyszeme. Az Asam építőmesterek munkáját hozzáértő tekintetek szemlélték, s nem győztek benne eleget gyönyörködni.


Lázár Lenke

Képek: 1. Bittó Annamária és Radványi György; 2. Bene Zoltán, Szalczinger Jenő és Goda Kinga; 3. Kovács Csaba, Kutas Kálmán és Gitta János; 4. Várszegi Oktávián, Szigeti László, Pethő Sándor, Radványi György és Pap Lajos; 5. Az előadás hallgatói, előtérben Demjénné Lugosi Andrea és dr. Gálos Miklós; 6. A vendéglátók: Steil, Henle és Lörner urak; 7-8-9. Kézi fejtés a téli kunyhóban; 10. Kutas Kálmán is megpróbálta; 11-12-13. Felületek és formák; 14-15. Kő pattintás; 16. Altmühltal völgye; 17-18. Robbantás előtt és után a jura mészkő bányában.

Elhunyt Reimholz Péter Kossuth- és kétszeres Ybl-díjas építész Budapest, 2009.10.09.

Reimholz Péter Életének 68. évében, súlyos betegség után elhunyt Reimholz Péter Kossuth- és kétszeres Ybl-díjas építész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) rektorhelyettese, a magyar építészet meghatározó alakja, a W6 stúdió Kft. vezető építész tervezője.

Épületei anyaghasználatánál a történeti környezetbe minden esetben a legjobban megfelelő, igényes és adekvát építőkövet választotta ki. Előszeretettel használta beltéri burkolatokhoz a solnhofeni mészkövet, de jura mészkő burkolatok is rendszeresen előfordultak a részletekre is mindig érzékenyen odafigyelő épületein.

Az első megkeresése felénk kb. 1997-ben történt, ez a kezdet. A projekt a budapesti vidámparki Hullámvasút Múzeumépülete, az ott felhasznált burkolóanyag a solnhofeni mészkő.

Az utolsó közös munkánk a Hotel Castle Garden Budapest volt a budai vár tövében 2008-ban, ahol külső és belső térben jura mészkő díszíti a visszafogott, elegáns épületet.


De több más, az ő tervei alapján készült épületekbe is az általunk forgalmazott termékek kerültek beépítésre, pl.:

• 2000-ben a várnegyedben, a Hapimag Apartmanházban, solnhofeni mészkő burkolólapok
• 2003-ban a debreceni Generali-Providencia Biztosító Rt. Kelet-Magyarországi Igazgatósága részére átépített műemlék épületében jura mészkő burkolólapok
• 2005-ben a Szabadság téri, jelenleg az UniCredit Bank Hungary székházaként működő épület rekonstrukciójánál solnhofeni és jura mészkő burkolólapok
• 2007-ben a budai várlejtőn, a Corvinus Palace új épületnél lengyel, sárga színű homokkő homlokzatburkoló anyag
• 2007-ben a budapesti Reáltadona utcai Franklin Ház átépítésénél vörös színű, majnai homokkő homlokzatburkoló anyag.

Több évtizedes tanári pályája alatt egy olyan építészgeneráció nőtt fel, akik ezt a természetes kő, építőkő iránti szeretetet, gondolatot tovább viszik.


Köszönjük.

Római mozaikpadló Aquincumban KŐ 2009/4

Aquincum solhofeni mozaikpadló minta Pannónia 106-ban történt kettéosztásakor Aquincum Pannónia Inferior tartomány székhelye lett. A legnevesebb helytartó a későbbi Hadrianus császár volt. A mai óbudai Hajógyári-szigeten építették fel a Róma hatalmát hirdető helytartói palotát, szokatlan módon nem a katonaváros védett területén belül, hanem kihívóan a határ felé előretolva. Termeit falfestmények, padlómozaikok díszítették. Hidegmelegvizes fürdők, reprezentációs termek, gazdasági épületek és raktárak is helyet kaptak a vízparti épületegyüttesben. A palotát azonban nem sokáig használták, a 3. század végén a Duna vízállásának megemelkedése miatt elhagyták, és visszavonultak a katonavároson belülre.

A palota mai napig is folyó régészeti feltárását sokáig nehezítette, hogy a területen az 1990-es évekig a hajógyár működött, mely a második világháború után szovjet irányítású hadiüzem volt. Ők 1951-ben épp a palota egyik reprezentatív csarnokának helyére beton sólyát terveztek, melynek alapját robbantással kívánták kitermelni. A terem régészeti feltárására és díszes padlómozaikjának megmentésére, felszedésére csupán néhány hetet adtak, de még ehhez is erős „diplomáciai mozgásra" volt szükség.

A feltárást Kaba Melinda régész vezette. A leletmentéskor a restaurátorok a mozaik felületét vászonnal leragasztva rögzítették, majd kb. 65x100 cm. méretű téglányokra osztva felvésték. Az így kapott elemeket megfordították, majd a helyszínen hajtogatott, 5mm keresztmetszetű gömbvas kerettel ellátott betont öntöttek rájuk, végül a Múzeumba szállították őket.

A felszedett mozaik elemei évtizedekig raktárakban pihentek. Ám szerencsés fordulatként az Aquincumi Múzeum végre megkapta az Elektromos Művek Szentendrei úti épületét, melynek Rajk László építész tervei nyomán átalakított terei alkalmassá váltak arra, hogy a Múzeum immár egész évben látogatható, valóban európai színvonalú, állandó kiállításon mutassa be az egykori helytartói palotából származó műkincseket. Engem ért a megtisztelő felkérés, hogy az emeleti kiállítótérben elhelyezett négy mozaikot restauráló csapat munkáját irányítsam. Ezeken a hasábokon azonban elsősorban e nagyméretű, nyolcszögletű padlómozaik helyreállítását szeretném bemutatni. A mű ugyanis mind műfajtörténeti jelentősége okán, mind 42m2-es, nagy méretének köszönhetően igen különleges, és munkánk nyomán vált láthatóvá először a nagyközönség előtt.

A mozaik műfaját, amely alapvetően hellén eredetű technika és művészet, a hódításaival hatalmasra terebélyesedett római birodalom ültette el azon túl is, ahol addig csak a görög telepek révén jelent meg. így került Pannoniába is. A császárság idejére a szabályos kockákból épített mozaikot, az opus tessellatumot egyre nagyobb felületek burkolására alkalmazták. Egyik irányzata az egyre színesebb, festőibb előadás felé haladt. A másik szándékosan eltávolodott a festői előadásmódtól, mert úgyis nyilvánvaló volt, hogy a mozaikok széttöredezett képi felülete nem konkurálhat a valódi festészet megjelenítő hatásaival. Színeik így néha el is maradtak, a foltok egyszerű fekete-fehérre redukálódtak. Rajzuk egyszerűbb lett, így alakult ki a korai császárság Itáliájára jellemző feketefehér, a festészeti hatásoknak hátat fordító stílusú mozaik. Ez az irányzat kevésbé artisztikus műveket eredményezett, melyek a mozaikművészet fejlődésének mégis jelentős pillanatát képviselik. A festészet vonzásából elszakadva ugyanis a műfaj itt újra rátalált sajátos kifejező eszközeire, melyek anyagszerűségében, a szemekre bontottságban, és az építészetbe integráltságban rejlenek. A feketefehér mozaikok motívumai egyre inkább geometrizáltak, az építészeti tér által befoglalt mezők strukturálásával foglalkoztak. Az aquincumi, nyolcszögletű mozaik is éppen ilyen. Ebből, valamint motívumainak analógiáiból következtethetünk rá, hogy Ostiából hozott mesterek munkája.

A mozaik csupán két színből áll. Valójában nem fekete-fehér, inkább sárga-szürke. A hátteret hosszúkás téglaalap alakú, sárga szemekből rakott, nagyjából párhuzamos sorok töltik ki. Ezen jelenik meg a helyiség alakjához igazított, dekoratív, nyolcszögletű képmező, melynek motívumait kb. 15x15 mm méretű, négyzetes, sárga és szürke kőkockák alkotják. Tehát az azonos kőanyag ellenére a szemek alakja és a háttér eltérő rakásmódja is kiemelte a háttérből. A minta szív alakú sárga, és piskóta alakú szürke alapmotívum tükrözéses, elfor-gatásos sokszorozásával, geometriai pontossággal végtelenül ismételhető. A szabálytalan nyolcszögletű keret ezért kissé esetlegesen vágja ki a képmezőt.


Állapotfelmérés
A táblák szélén gyakran volt megfigyelhető a szélső sorok omlása, lazulása. A felszedéskor kipergő és sebtében visszanyomkodott mozaikszemekből álló kesze-kusza részletek látszottak. A táblák 40-55 mm közötti vastagságúak voltak. A beton tálcák mind összetöredeztek, összerepedeztek, egyetlen olyan tábla sem volt, mely ne lett volna legalább egyszer keresztbe repedve. Ezek mentén szét is estek volna, ha a bennük lévő betonvas nem tartotta volna őket egyben. Volt teljesen kettétört tábla is. A repedések fölött a mozaikszemek gyakran peregtek. A mozaik és a beton között néhol megmaradt az eredeti mészhabarcs, máshol a mozaik szemek közvetlenül a betonban rögzültek. Egyes táblák nem peregtek, rétegeik elég szilárdnak tűntek, míg máshol a mozaik és az eredeti mészhabarcs réteg elvált egymástól, néhol az eredeti mészhabarcs a betontól, néhol pedig minden szomszédos réteg elvált, különösen a törések mentén. Hogy ne omoljanak össze, a mozaik elemeit erre a célra gyártott kalodákban rögzítve szállítottuk el a műterembe.


A restaurálás módszerei és szempontjai
Több mint egy évig dolgoztunk a szép, bonyolult feladat időtlenségében. Munkánk nehézsége egyrészt abból fakadt, hogy kevés támpontunk volt, mert csak hiányos dokumentáció maradt a feltáráskor rögzített állapotról, és ahhoz is forráskritikával kellett fordulnunk. Például az 1958-as publikáció a kőanyagot már ránézésre is nyilvánvalóan tévesen fekete bazaltnak és piszkei fehér mészkőnek írja le. Másrészt a restaurálás módszereinek kiválasztását nehezítette, hogy gyakran egymásnak ellentmondó szempontoknak kellett megfelelnünk, az egyiket a másik rovására kellett preferálnunk. Az egyik legfontosabb szempont, hogy a restaurálás nem tüntethet el eredeti nyomokat. Kizárólag visszafordítható eljárásokat alkalmazhat. Emellett az eredetivel megegyező technikát és anyaghasználatot kell követnie. Mindezt pedig össze kellett egyeztetnünk azzal a szándékunkkal, hogy a bemutathatóság kedvéért a műtárgynak visszaadjuk az eredetit megközelítő látványát és élvezhetőségét, ráadásul nem is a restaurálás szokásos kényelmes, műtermi környezetében. Munkánk megkövetelte a kicsire fókuszálást, a milliméteres pontosságot, hogy akár több órás munkával mentsünk meg egyetlen eredeti mozaikszemet, és a nagyobb léptékű, műemlékfelújításokon szokásos, építőipari nagyságrendű munkahelyszervezést és előkészítést egyaránt. Gyakran tréfálkoztunk, hogy mindez néha olyan megoldhatatlanul nehéz feladvány, mint a kör négyszögesítése, azaz a mi esetünkben a kör nyolcszögesí-tése...


A szempontok súlyozásában úgy döntöttünk, hogy mivel 1951-ben a mozaikot alsó, alapozó rétegei nélkül szedték fel, már így is sok részlet elveszett. A megmaradt, betonba rögzített kevés eredeti elem megtartását gondoltuk a legfontosabbnak. A hiteles részletek ugyanis későbbi korok tudományos munkájának alapját képezhetik. Ezért az anyagvizsgálatok eredményeire is támaszkodva úgy döntöttünk, hogy ha talán vagy félszáz év múlva ezt meg is kell majd tenni, ezúttal még nem választjuk le a mozaikot a beton tálcákról, fgy nem teszünk kárt a kőmozaik szemekben, illetve meg tudjuk őrizni az eredeti mészhabarcs nyomokat a mozaikszemek között. Ennek persze az lett az ára, hogy magukat a beton tálcákat is restaurálnunk kellett, nem csak a rajtuk lévő művet... Az antik mozaikok vasbeton tálcákba öntött felvételének technikáját a mai szakirodalom már nem tartja megengedhetőnek, mert a módszer alapvetően ellentmond annak az elvnek, hogy a műveletnek visszafordíthatónak, az elemeknek pedig szétválaszthatónak kell lenniük. Avasbeton pedig sokkal keményebb, mint a szilárdan beleágyazódó, málló félben lévő mészkő mozaikszem. A beton réteget nem könnyű a mozaik roncsolása nélkül leválasztani, eltávolítani, mert még a finom vésegetés is könnyen beletöri a szemeket. Hősokk alkalmazása nem megengedhető a málló kőzeteknél. A betonból olyan sók is kiválhatnak, melyek károsítják a szomszédos kő szerkezetét, bár ez a jelenség elsősorban nedves, párás, kitett helyen jelentkezik. Műtárgyunkon szerencsére nem volt nyoma, mert idáig ugyan nem temperált, de fedett, száraz raktárban pihent. A mozaik megjelenése tehát másodlagos szempont lett, de azért nagy súlyt fektettünk arra is, hogy a helyreállított, egyharmad részben pótlásokkal kiegészített padló szép, egységes, reprezentatív megjelenést kapjon, ahhoz a pompához fogható legyen, amilyennel a pannóniai helytartói palota ékeskedett.


Állapotfelmérés, a minta rekonstruálása
A munkát pontos állapotfelméréssel kezdtük. Minden megfigyelést rögzítettünk és dokumentáltunk. A raktárépületben felhalmozott összes mozaik táblát elővettük és megvizsgáltuk, de még a palota többi helyiségéből származó, szintén ott tárolt darabokat is átnéztük. Kiválasztottuk a motívumrendszernek megfelelő fekete-sárga táblákat. A csak sárga kőből rakott háttér elemeinek azonosításánál viszont bizonytalanságot okozott, hogy könnyen összetéveszthetők más mozaikokból származókkal. Ezért az összeset átrajzoltuk átlátszó fóliára. Még a mozaik-sorokat is felcsíkoztuk alkoholos filctollal, hogy rögzítsük a rakás irányait, irányváltásait. Ezután a fóliát kartonlapra erősítettük, hogy alaktartó legyen, és a motívumok szerint kifestettük. Ezeknek a kartonlapoknak a helyezgetésével sikerült aztán rekonstruálnunk az eredeti mintát és meghatároznunk a táblák pontos helyét. Ez volt munkánk egyik legizgalmasabb momentuma. Egy filmstúdió hatalmas csarnokát kaptuk meg három napra, mert hatalmas térre volt szükségünk, melyet nem tör meg egyetlen oszlop sem. Jó sok kilométert szaladgáltunk ide-oda a kartonok helyét keresve, míg kialakult a pontos minta. Végül minden tábla megtalálta a helyét, amit farost-lemez padlóra rajzolt raszter hálón rögzítettük. A próbálgatás, helyezgetés közben az igazításokat eredeti támpont híján mindig a nagyobb összefüggéseknek rendeltük alá. A soroknak nyilván főleg a valamikori bejárat felől nézve kellett egyenesnek lenniük. Az eredeti részletek felmérésekor megvizsgáltuk a motívumok pontosságát. Eszerint a korabeli mozaikosok átlagosan kb. 3 cm-es pontossággal követték az elvi méretet. A motívumháló felrajzolásakor mi sem engedtünk meg ennél nagyobb eltérést, de ennél szigorúbbnak sem volt szabad lennünk, hogy elkerüljük a mechanikus sablonosságot. Sikerült a motívumot olyan pontosan reprodukálnunk, hogy ismétlődő elemei mind a négy irányból zsinórban futnak. Különös örömünkre szolgált, hogy a Múzeum raktárából hozott pauszok segítségével végül újabb hét ottani tábláról derítettük ki, hogy ehhez a mozaikhoz tartoznak.


Anyagvizsgálatok
A helyreállítási módszerek megválasztásához anyagvizsgálatokat kértünk a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karának Mérnökgeológia Tanszékétől, az alábbiakra:

• A szürke és sárga kőanyag geológiai meghatározása és eredete
• Az eredeti habarcs meghatározása, irányított vizsgálat mészhabarcsra és adalékaira
• Betonszilárdsági vizsgálat és szakvélemény

A vizsgálatok Dr. Gálos Miklós egyetemi tanár témavezetésével folytak. A fénymikroszkópos, derivatográfiás, fizikai és kémiai vizsgálatokra alapozott, 14 oldalas, illusztrált szakvélemény megállapításai szerint a kövek oldatból kivált, vegyi üledékes, mára közepesen mállott állapotú, tömött, mészkövek. Lelőhelyüket azonban nem sikerült azonosítani. Az eredeti ágyazó anyag közepes minőségű, oltott mészhabarcs, melynek egyharmada finom folyami kvarchomok adalék. Ez azért különösen érdekes, mert a nemzetközi szakirodalom szerint a mozaik ragasztásához alkalmazott mészhabarcsot általában cserépdarálékkal és (vagy) márványporral keverték. Az aquincumi raktárban is látni olyan mozaik-töredékeket, melyek fugái rózsaszínesek, tehát valószínűsíthetően tartalmaznak cserépdaráiékot, de a miénk nem. Ebből az a tanulság, hogy a technológiai és esztétikai trendek mellett minden műtárgy mégis egyedi, szellemileg, művészileg és technikájában egyaránt. Akkor végzünk alapos munkát, ha restaurálásuknál mindig elvégezzük a természettudományos módszerekkel történő anyagvizsgálatokat, melyek amellett, hogy technológiai iránymutatást adnak, megvilágítják az adott mű egyedi sajátosságait is.

Az 1951-es beton anyaga a szemrevételezés szerint nagy péptartal-múnak, zárt struktúrájúnak tűnt. Nem mállott, nem hámlott, sarkai élesek, megfelelően kőszerűek voltak. A benne lévő 5 mm keresztmetszetű gömbvas sem rozsdásodott át, bár felületi rozsda volt látható rajta még a feltárt részeken is. Ebből az következik, hogy a táblák nem a betonvas rozsdásodása miatti térfogat növekedés, hanem a beton kötése közbeni vízveszteségből következő zsugorodás miatt törtek, repedtek el éppen a vasak mentén. A vasat egyébként is gyakran egyszerűen a mozaik felületre fektették, majd leöntötték betonnal. Mindez a sietségre utal. Akkoriban még nem léteztek zsugorodáskompenzáló, betonfolyósító adalékok... tehát az egyetemi anyagvizsgálatok szerint sem kell tartanunk a vasalt beton szerkezeti károsodásától, benne olyan anyagszerkezeti változások nem következnek majd be, melyek a mozaik szemek károsodásához vezetnének.


A kőanyag beszerzése
A padló nagy felületű, összesen 16 m2-t kitevő hiányainak pótlásához és a már restaurált, újra lefektetett táblák közti árkok mozaikos kitöltéséhez olyan kőanyagot kellett szereznünk, ami amellett, hogy geológiailag azonos, vagy közeli az eredetihez, megjelenésében pedig hasonló színű és tapintási értékű, mégis árnyalatnyi különbség van közte és az eredeti

között, hogy meg lehessen őket különböztetni egymástól. Ez restaurátor szakmai elvárás, és a Múzeum kifejezett kérése is volt. Mi ezt a különbséget mégis a lehető legkisebbre kívántuk hangolni, hogy a téglaalap alakú táblák ne szabdalják szét a szép, csupa ívből összeálló, harmonikus mintát. Mégis, az elkészült munkán a szakember már egy kissé közelebb hajolva, minden kavicsról szabad szemmel is meg tudja állapítani, hogy eredeti-e, vagy pótlás. Különös hálával gondolok Gálos tanár úr azon javaslatára, hogy mivel a sárga kő lelőhelye azonosíthatatlan, használjam a geológiailag azonos és színében is igen hasonló solnhofeni jura mészkövet. Bevallom, ez nekem nem jutott volna eszembe, munkánk sikere pedig nem kis mértékben éppen ezen a szerencsés anyagválasztáson múlott! A bajor követ Szölke Lászlónak a BNIC Magyarországi Információs és Szerviz Iroda vezetőjének segítségével sikerült megszereznünk. Személyesen választotta ki a bányában a megfelelő színárnyalatot. A szürkéhez hosszas keresgélés után a „Griggio carnico" fantázianevű sötétszürke mészkőre esett a választás. Ez kissé sötétebb, és kevésbé sárgás, mint az eredeti, némileg kristályosabb is, de ugyan olyan rajzolatban futnak rajta kalcit erek, és a hozzáférhető kőzetek közül mégis a legalkalmasabbnak bizonyult a fenti szempontok szerint. Ezt a követ Kutas Kálmánnak, a Weiss és Kutas Kft. vezetőjének segítségével szereztük be a Múzeum számára.

A mozaikszemeket a hagyományos módszerrel acél éken, kalapáccsal szabtuk föl, az eredeti mozaik szemeinek méretei és formái alapján. Ezután mintegy másfél órán át forgattuk betonkeverőben a megtört szemeket, ami által éleik kissé legömbölyödtek, csakúgy, mintha szandálok koptatták volna őket néhány évtizeden át, akár csak az eredeti mozaikot. De csak addig koptattuk őket, hogy a szemek felülete még megőrizze kissé kagylós, hasított jellegét, mint ahogy az eredeti mozaik szemein is megfigyelhető. Kiegészítéseink végül is az azonos előadásmód mellett ezért simulnak olyan jól az eredeti felületekhez.


A beton szupport restaurálása
A beton restaurálását Szautner Csaba, a Mapei Kft. betontechnológusának tanácsait követve modern, de már bizonyított betonjavító anyagokkal végeztük. A táblák repedéseire, töréseire keresztirányú vágásokat ejtettünk, és periodikus betonacélt, illetve hullámosra hajtott koracél esztrich kapcsokat ültettünk beléjük, epoxi alapú betonjavító ragasztóval. A színükkel lefelé fordított táblák repedésein a sűrűre beállított műgyantás habarcs nem folyt át, és így nem szennyezte az eredeti mozaikszemeket. A mozaiktáblák beton hátának felületét sarokköszörűbe fogott drót fazékkefével felérdesítettük, tapadóhíddal láttuk el, és üvegháló erősítésű, önterülő kiegyenlítő anyaggal szabályoztuk fel, egységesen 60 mm vastagságúra. Ezzel nemcsak megerősítettük a táblákat, hanem biztosítottuk, hogy fektetéskor a mozaik szintbe kerüljön. Ezután a táblákat végre megfordíthattuk, és végre nekiláthattunk a mozaik restaurálásának, immár egy egészen más, a jó öreg, pepecselős restaurálási módszerek szerint.

A leletmentéskor rögzült, zavaróan sérült részleteket eltávolítottuk. A pergő szemeket ideiglenesen kiemeltük, helyüket kitisztítottuk, majd visszaültettük őket. Fontos döntés volt, hogy a hiányzó kőkockákat a Múzeum raktárában lelt eredeti szemekből pótoltuk, így a táblákon belül csakis valódi római mozaikszem található, míg a táblák közötti varrások és a pótlások kizárólag új kőanyagból készültek.


A restaurált táblák beépítése
A mozaikot a padlóba süllyesztett mélyedésbe építettük be. Párazáró, hintett kvarchomokkal érdesített műanyag szigetelés készült alá, mert az alattunk lévő helyiség hőmérsékletkülönbségéből adódó esetleges páramozgásnak elejét kívántam venni. A fel porszívózott aljzatra még egyszer felrajzoltuk a 20x20 cm-es raszter hálót, és a papír sablonok segítségével újra kijelöltük rajta az egyes táblák helyét. A bonthatóság követelményének megfelelően nem ragasztottuk őket telibe, hanem csak agasztó pogácsákba ágyaztuk őket, hogy a későbbi korok restaurátora majd feszítővassal könnyen feltéphesse őket, ha szükséges.

A beépített táblák közti terület magasságát kiegyenlítettük. Erre rajzoltuk rá a pótlandó motívumok körvonalait. A hiányzó, 16 m2-nyi mozaik piskóta és szívmotívumait a műteremben raktuk ki, földnedves homok ágyba. Ezután rozslisztes csirizzel ideiglenesen gézlepedőre ragasztva emeltük ki őket a homokból, majd a helyszínen beépítettük. Az egyes darabokat megszámoztuk, hogy pontosan a saját helyükre kerülhessenek beépítésre, a meghatározott rakásirányoknak és méreteknek megfelelően. A fekete pótlások szélső két sorát a műteremben kihagytuk, azokat a helyszínen varrtuk hozzá a szomszédos részekhez, így a motívumok tökéletesen illeszkednek. Ugyanígy varrtuk össze a táblák közeit is, és az itt-ott előforduló tenyérnyi eredeti részleteket. Mivel a mozaik teljes kiterjedése kissé bizonytalan, és hogy ezt a bizonytalanságot továbbra is jelezzük, a pótlásoknál a mozaik szélét kissé fogásán raktuk, és tört murvát szórtunk mellé.

Megtalált elemeinek köszönhetően a 42 m2-esre nőtt mozaik jócskán kitölti a Múzeum padlóját. Ebből a szűkösségből azonban Rajk László erényt kovácsolt. A mozaik semleges háttere fölé körbe futó elegáns üvegjárdát tervezett, amin lépkedve a látogató szinte birtokba veheti a mozaikot, és egészen közelről szemlélheti meg a fő motívumot.


Végszó
Munkánk során az évezredek igézetében éltünk. Közben lassan az fogalmazódott meg bennem, hogy mindannyian, akik e szép munka részesei voltunk: a Múzeum, a szponzorok, az Egyetem anyagtani szakértői, az építész, a hozzáértő kőkereskedők és mi restaurátorok, így ahogy az egymás tudására épülő munkánkban és e lap hasábjain is együtt vagyunk, így, együtt vagyunk részesei annak, amit kőkultúrának nevezünk...


Balázs Miklós Ernő DLA

A munkában részt vettek:
Megbízó: Budapesti Történeti Múzeum
Aquincumi Múzeuma Építész: Rajk László
Kőanyag: Szölke László és Kutas Kálmán Mozaikrestaurálás: Balázs Miklós Ernő, Fabrice Vannier, Kürtösi Brigitta, Barabás Zoltán, Túri Miklós Anyagvizsgálatok: BME Mérnökgeológia
Tanszék Kőipari szerszámok: WEHA Segédanyagok: Mapei A kész munkáról készült felvételeket Székely Péter készítette. Aquincumi Múzeum, 1031 Budapest, Szentendrei út 135. Nyitva tartás a téli időszakban: hétfő kivételével 10-től 16 h-ig.

Helytelen megfogalmazás: Solnhofeni jura mészkő Szentendre, 2009.12.11.

Aquincum solhofeni mozaikpadló minta A most megjelent Kő szaklap 2009/4 számában Balázs Miklós Ernő DLA Podmaniczky-díjas mozaikművész egy igen terjedel-mes cikkben számol be az Aquincumi Múzeumban bemutatott mozaikpadló felújításáról. A cikk írója átküldte a ránk vonatkozó részt átolvasásra, mielőtt az anyag a nyomdába került volna, de a "nyomda ördöge" most sem tétlenkedett. A végleges szövegbe helytelenül került be, hogy solnhofeni jura mészkő. Ez a megfogalmazás így helytelen és megtévesztő mivel két különböző kőfajtáról van szó.

Legelőször erről szeretnék egy pár, fontos dolgot elmondani.

A két kő helyileg és keletkezésében "igen közel" áll egymáshoz.

A jurakorban, kb. 190 millió évvel ezelőtt az őstengeri lerakódásból képződött a jura tömör mészkő. Solnhofeni környéki bányákban 28 rétegben, padszerűen, tömbkő formájában termelik ki a belső- és külső térbe alkalmazható jura mészkövet.

A felső, úgynevezett "Oberbank" tömbök fagyállóak. Külső térbe, pl. homlokzatburkolatnak a sárga színű jura tömör mészkő a legmegfelelőbb anyag. Az utóbbi időkben több szürke színű újépítésű jura homlokzattal is találkozhattunk Budapest utcáin.

Ez a választás nem a legmegfelelőbb. A szürke "Oberbank" jura mészkő kisebb mennyiségben fordul elő a bányában, mint az erre a célra jobban megfelelő sárga színű jura mészkő.

A piacgazdálkodás szabályai szerint a szürke színű kő ára magasabb. Erről a kőről azt kell tudni, hogy a homlokzaton szép lassan (de biztosan) a Naptól kifakul, sárgás színűvé válik. Akkor minek kell a drágább szürke jura kő a homlokzaton?

Szürke színű homlokzatra forgalmazunk és ajánlunk egy kiváló minőségű, fagyálló szürke színű majnai kagylós mészkövet. Ez a jó megoldás!

Belső térbe forgalmazunk átmeneti állapotú, sárgás-szürkés színben, klasszikus sárga és a kékes-szürkés színben jura tömör mészkövet.

A jura tömör mészkő alkalmas belső és külső térben, de minden esetben a megrendelésnél kérjük adja meg az igényelt felhasználási területet.

A solnhofeni (kelheimi) mészkő egy palaszerűen bányászott, kb. 150 millió éves, a késői jurakorban képződött, a jura mészkő rétegre lerakódott igen kemény, tömör mészkő. A solnhofeni bányákban kb. 800 réteg rakodott le egymásra. A kőlapok vastagsága a Maxberg bányában 6-300 mm között változik. Köztük egy elválasztó vékony agyag-iszapréteg van. Ezt a követ mind a mai napik kézzel termelik ki. Fő felhasználási területe belső térben padló- lépcső- és falburkolatra. Külső térben, főleg térburkolatoknál csak vízelvezető rétegre lerakva használható, pl. a 36-50 mm vastag alaktalan solnhofeni mészkő.

Ennyit az előfordulásról, a "nagybácsiról" és a "kisöcsiről". Nem csak a kor, hanem azok tulajdonságai is különbözőek, bár "közeli rokonok".

Most egy sokkal bizonytalanabb jégre merészkedek írásommal. Az 1980-90 években Németországban a szakmában felvetődött egy lehetséges elmélet, hogy az isztambuli Hagia Szophia mecset bizonyos padlóburkolata, mozaikjai solnhofeni mészkőből készültek. Mint azt tudjuk, és erre utal pl. a Wikipédia egyik mondata:

"A felhasznált anyagokat szinte minden, akkoriban ismert márványlelőhelyről szállították". A solnhofeni fényezhető, kemény tömör mészkövet - bár helytelenül - de sárga színű márványnak is nevezik, a jura mészkővel együtt.

Igen, de milyen úton, hogy került a hajdani bizánci bazilikába?

Nekem ennél sokkal kézzelfoghatóbb lenne az a feltételezés, hogy a fent említett, a Kő szaklapban megjelent, az óbudai Hajógyári-szigeten álló római helytartói palota mozaikpadló anyaga solnhofeni mészkő? Mindkét település a Limes vonalán fekszik. A rómaiak bizonyítottan Solnhofenben már használták a solnhofeni mészkövet, mint építőkő. A solnhofeni Sole bazilika i.u. 794-ben épült. Feltárt romjai erről tanúskodnak.

Az ez évben átadott Aquincumi Múzeum szentendrei úti átalakított épületében állandó kiállításon mutatják be az egykori helytartói palotából származó műkincseket, így a most helyreállított kb. 42 m² nyolcszögletű padlómozaikot. Ezt a munkát Balázs Miklós Ernő mozaikművész irányította. A fent említett cikkében azt írja:

"A mozaik csupán két színből áll. Valójában nem fekete-fehér, inkább sárga-szürke". Mint a sárgás-szürkés színű solnhofeni mészkő. Sajnos a sötétszürke színű bánya már vagy 90 éve meddő. De mi jó pár száz évvel ezelőtti építményről beszélünk. Ilyen sötétszürke solnhofeni mészkövet a későbbi időkben épült, Magyarországon jelenleg is fellelhető épületekben - lásd a Pollák Mihály által tervezett Magyar Nemzeti Múzeum rondelláját, az egri Líceum vagy a péceli Ráday kastély régi padlóburkolatát - ma is láthatjuk.

A mozaik restaurálásához az anyagvizsgálat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karának Mérnökgeológiai Tanszékéről Dr. Gálos Miklós egyetemi tanár vezetésével folyt. A minket érintő szürke és sárga kőanyag geológiai meghatározása és eredetének vizsgálata szerint a kő jelenleg egy közepesen mállott állapotú, tömött mészkő. Lelőhelyüket azonban nem sikerült azonosítani. Gálos tanár úr javaslatára Balázs Miklós Ernő úr hozzám fordult, hogy a mintakő alapján tudunk-e solnhofeni sárga színű mészkövet szállítani a pótláshoz. Mi ezt leszállítottunk, az eredmény teljes sikerrel járt.

Mivel a sötétszürke színű solnhofeni bánya már nem üzemel, így ezt a pótlást egy Griggio Carnico fantázianevű mészkővel oldották meg.

Lehet, hogy a rómaiak tudtak valamit, és anno mégis csak solnhofeni mészkőből készült a Hadrianusz császári helytartó palotájának mozaikja?


Szölke László

Archaeopteryx Live kiállítás Münchenben Bad Reichenhall, 2009.12.18.

Archeoptryx fosszília 2010. január 18-ig lehetőség van a müncheni Museum Mensch und Natur kiállításon két eredeti archaeopterix és egy archaeopterix-toll megkövesedett maradványainak megtekintésére a 2009-es darwini év zárókiállításán.

A Bajor Természettudományi Múzeum 1999-ben megvásárolta a "archaeopterix bavarica" névre keresztelt, 1992-ben a Solnhofer Aktien-Verein langenaltheimi Haardt bányájában megtalált leletet. Ezt a hetedik leletet - mind minden eddigi leletet, az elhelyezése után nevezték el - ma "müncheni archaeopterix"-nek hívják. A bánya az 1861-és londoni,- és az 1956-os maxbergi lelet szomszédságában található. A fent említett bajor múzeum tulajdonában van egy 1861-ben megtalált archaeopterit-toll is.

A két igen fontos lelet mellett még egy, a Wyoming Dinosaur Centerbe elhelyezett (Wyoming, USA) úgynevezett "thermopolisi archaeopterix" is látható a müncheni tárlaton. Ez az utolsó ősmadár lelet 2005-ben egy amerikai múzeumtulajdonos által megvásárolt és regisztrált - és egyben a tizedik - az eddig előkerült fossziliák sorában.

Mivel ez a fosszilia Münchenbe érkezett egy tudományos vizsgálatra, ezért a múzeum lehetőséget kapott, hogy az eddig nem ismert példányt a másik, két "fejlődéstudományi ikonnal" együtt bemutassa.


Szölke László

A kör nyolcszögesítése II. KŐ 2010/1

Aquincumi mozaik padló minta Múlt lapszámunkban beszámoltam a valaha az Óbudai Hajógyári-szige-ten állt római helytartói palota egyik padlómozaikjának restaurálásáról és beépítésről az Aquincumi Múzeum állandó kiállításán. Igyekeztem komoly, a lap magas szakmai színvonalához méltó, igazi szakcikket írni a 2. századi mű helyreállításáról. Mert milyen is egy jó szakcikk? -Tárgyilagos, objektív, didaktikus, tudományos, informatív... Úgy éreztem emiatt, hogy illendőbb kissé lepleznem elfogultságomat és szakmai lelkesedésemet, egyéni elkötelezettségemet. Restaurátori munkánkban ugyanis nem engedhető meg túl sok szubjektivitás. A mű tanulmányozása közben az érzéseink helyett inkább a természettudományos módszerekre támaszkodunk, pontos anyag- és technológiai vizsgálatokat végzünk. Az aquincumi munkán ez a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnökgeológia Tanszékének közreműködésével történt. Szóval, jobban tesszük, ha őrizkedünk a túlzottan egyéni értelmezésektől, és kordában tartjuk művészi ambícióinkat!

Mégsem bújhatunk ki a bőrünkből. Igazi áhítattal nézem a csodálatos, 2. századi mozaikot, mégsem tudok elvonatkoztatni attól, hogy valaha hús-vér emberek, kollégák rakták. És nyilván sok közös van bennük és bennünk. Ők is szakmai szeretettel, de megrendelésre, adott gazdasági környezetben, határidőre, technológiai adottságok és korlátok között dolgoztak. A mozaikpadló alapvetően hidegburkolat, és egy mai szakember sok analógiát fedezhet fel az akkori és a mostani burkoló módszerek között. A szakma praktikus tudása termékenyen egészítheti ki a természettudományos módszerekkel végzett vizsgálatokat. Ezért szeretnék mai „burkolóművészként" a múltkori szakcikk margójára egy-két megfigyelést is idecsempészni az alábbiakban, és széljegyzetként Önök elé tárni.

Első benyomás a 42 m2 területű, az egész helyiség padlóját beborító műről, hogy gondosan előrajzolt, önmagában végtelenül ismétlődő minta alapján készült, amit azonban nem adaptáltak pontosan a nyolcszögletű helyiség központi területén kijelölt képmezőhöz. A mintának látszólag nincs középtengelye. A képmező teljesen szabálytalan nyolcszög. Nincs két egyenlő oldala, egyenlő szöge sem. Ennek okára nem sikerült rájönnünk. Lehet, hogy a helyiség formáját követte. Az egyetlen szabályosság, amit meg tudtunk figyelni, hogy a minta iránya merőleges a nyolcszögletű képmező hátsó alapvonalára. Ez pedig nyilván abból a burkolatkitűzési módszerből adódik, amelyet a mai napig is alkalmazni szokás: először kijelölik a helyiség főtengelyét, majd annak vonalán, attól jobbra-balra merőlegesen helyezve a burkolatot szépen kihátrálnak a helyiségből. Ezzel elkerülhető, hogy a burkoló öszszetapossa saját munkáját. Biztosan megfigyelték már azt a főleg néhány évtizeddel ezelőtt burkolt középületekben gyakran előforduló jelenséget, hogy a legexponáltabb helyeken, nevezetesen a bejáratoknál fordulnak elő sűrűbben a foltos, kopott, zárványos, vagy csorba kőlapok. Ennek az az oka, hogy kevés tartalék lap állt a burkoló rendelkezésére, s ahogy dolgozva kihátrált a helyiségből, kénytelen volt a végén, tehát a bejáratnál elhelyezni a közben félretett lapokat. A római mozaikpadló feltérképezésekor minden motívum rész letet felmértem, pontos táblázatot készítettem a hasonló elemek méretéről, és ebből kiderült, hogy mozaikos elődeink néhány cm-nyi méretingadozást is megengedtek maguknak. Meg kell jegyeznem, hogy ezen a nagy felületen ez egyáltalán nem pongyolaság, mert a mozaik szépsége - anyagszerűségén túl - éppen a kézimunka spontaneitásából, szabadságából is adódik. A burkolat akkor lesz szép, ha a felületen mindenhol nagyjából ezt a mértéket tartják. A felmérés szerint a méretek a felületen mindenfelé hasonlóak voltak, csak egyetlen helyen észleltem kiugró eltérést. A helyiségbe lépve a központi képmező jobb sarkában lévő fekete, piskótaszerű motívum szélső tányérja jelentősen kisebb, mint kellene. Az összes hasonló motívum rakásmódja azonos elv szerint készült. Vagy hosszában, vagy keresztben, vagy átlósan fektetett párhuzamos sorokból állnak, de irányváltás egy motívumon belül egyedül ennél a kisméretű tányérnál

fordul elő. Talán a sietség miatt, a képmező szőnyegmintája a sarokban nem lett esztétikus, („nem jól jött ki".) Ezért a munkavezető úgy döntött, hogy a jobb sarkot föl kell bontani, és a rajz esztétikai egyensúlyát helyre kell állítani, még ha ez azzal is jár, hogy a fekete tányért meg kell kisebbíteni. Mert szebb lesz, ha a jobb és bal oldalon is egyformán, egyetlen fehér sor választja el a mintát a szintén egysoros fekete kerettől. A részletet újrarakó egykori kolléga aztán nem illesztette a sorokat a megbontottak-hoz, hanem a könnyebb megoldást választva, azokra keresztbe fordult. A sietségre utal az is, hogy az egyszínű fehér háttér rakásmódja elég kaotikus. A mozaikosok, nyilván egymástól kényelmes távolságra elhelyezkedve, a padlóra kuporodva, addig rakták az üres háttér sorait, amíg egyszer csak valahol összetalálkoztak. így alakulhatott ki a különböző rakásirányok kuszasága, ami nem is feltűnő, csak hosszas megfigyelés után venni észre, hiszen nem is a főmotívum része.

Mi is a mellénk készített kosarakból markoljuk ki az előre megtört szemeket. Ilyenkor azonban a mindig a legszebb, legszabályosabb, és legkövérebb szemek akadnak a kezünk ügyébe. Ha nem figyelünk arra, hogy a kosár tartalmát néha összekeverjük, akkor a végére csupa apró és formátlan szem fog maradni. Hát valószínűleg ez az oka annak, hogy a háttér egyszínű felületén zsebkendő-nyi területek a környezetükhöz képest egészen apró szemekből van rakva. Ugye, felesleges bizonygatnom, hogy ennek a furcsa jelenségnek megértéséhez a valódi szakmai gyakorlat tapasztalata szükséges?

Szóval, úgy gondolom, hogy az egyébként csodaszép mozaikot ügyes, betanított burkoló kollégák rakták. A mintákat gondosan, a hátteret azonban sietve. Iparkodtak, mert nagy volt a felület, és más helyiségek burkolása is várt rájuk. Hogy is írtam odafönt?
- Szakmai szeretettel, de megrendelésre, adott gazdasági környezetben, határidőre, technológiai adottságok és korlátok között dolgoztak...

Ja, és még egy hasonlóság a néhai római és a mostani mozaikosok között, ha nem is közvetlenül Aquincumból, és nem is a 2. századból. 301 -ben egy császári rendelet meghatározta az egyes foglalkozások maximális keresetét. Eszerint legföljebb napi 60 dinárt kereshetett a mozaikrakó mester, a musivarius, ami alig két tyúk árának felelt meg.

Hát, ma sem nagyon jut több... Salve!


Balázs Miklós Ernő DLA

Hótakaró fedi a solnhofeni bányátSolnhofen, 2010.02.02.

Solnhofeni mészkő bánya télen Ez évben is aggódnunk kell, hogy a tavaszi solnhofeni alaktalan mészkőlap megrendeléseket hiánytalanul ki tudjuk-e elégíteni.

Nagy a hó, és szinte áll a kézzel történő palaszerű solnhofeni mészkő kitermelése. A képeken látható kisebb-nagyobb téliesített fészerek alatt elméletileg lehet bányászni, de egy idő után, ha áll a hulladék elszállítás, nincs értelme a munkának. Egy pár évvel ezelőtt áprilisban két és fél méteres hófúvások borították a bánya nagy részét.

Ajánlatos időben leadni a tavaszi megrendeléseket, aki előbb rendel, előbb kapja meg a kért követ.


Szölke László

Kolostor felújítás SopronbánfalvánKŐ 2010/4

Sopronbánfalvai kolostor A sopronbánfalvai templom és kolostor helyén, írásos dokumentumok alapján, már 1441-ben egy kápolna állt, mely 1481-ben került a pálos remeték használatába. A pálosok 1483-ban új rendház és templom építésében kezdtek, melyet a 16. század elejére be is fejeztek. A búcsújáró helyként is működő együttes jelentősége nőtt, a rend gazdagodott, ami az épület díszítésére is kihatott. Az épületegyüttes virágzása csak a törökök idején szakadt meg, akik 1530-ban a pálosokat elűzték, a kolostort pedig felgyújtották. A 17. században kezdődött meg a kolostor helyreállítása, ez egyben a pálosok visszatelepedésének időpontja is. Az évekig tartó újjáépítést az uralkodók (II. Ferdinánd, I. Lipót) és az ország főúri családjai (Széchenyi, Eszterházy, Nádasdy, Csáky) is támogatták. A bejárat feletti eredeti kőpárkány felirata szerint az építkezést 1643-ban fejezték be „Isten dicsőségére, Szűz-Mária tiszteletére...". Az így elkészült épületegyüttes lényegében már megegyezik a maival. Az évek folyamán történtek rajta változások: például a refektóriumot és a felette elhelyezkedő novíciátust 1668-ban alakították ki. (Az emeleti helyiségben 1756-64-ig a pálos főiskola is működött.) 1696-ban a pálosok már az itt létrehozott könyvtárukról is híresek voltak. 1786-ben II. József rendeletére feloszlatták a pálos rendet is. A gazdátlanul maradt épület funkciója többször változott, míg végül 1857-ben helyőrségi kórházzá alakították át. 1892-ben a mayerlingi karmelita apácák vásárolták meg a rendházat, majd alakították át saját részükre. Az apácák 1950 januárjáig éltek a kolostorban. Kiköltözésük után az épületben szociális otthon kapott helyet. A rendszerváltás után a kolostort visszakapták a karmeliták, de nem tudták újra használatba venni. 2004-ben felajánlották eladásra a KOGART-nak, bízva abban, hogy az új tulajdonos az épületet múltjához méltó módon fogja felújítani és használni.

A tervezés 2006 februárjában indult, és 2008 nyarán fejeződött be. A feladat a felújítás során egy meditációs alkotóház kialakítása volt. Ez az építtetői elképzelés kezdettől fogva számolt a hely és az épület műemléki értékeivel, sehol nem kívánt olyan beavatkozást, amely a meglévő barokk térkincset rombolta volna. A kivitelezés 2009 júliusában indult, a használatba vételi engedélyt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2010 szeptemberében adta ki. Az építtető a felújítási munkákat a norvég alap támogatásával tudta megvalósítani.

A barokk kolostor átlagosan 1,2 méter vastag terméskő teherhordó fallakkal épült, a kerengő felőli oldalon tégla pillérekkel, tégla válaszfalakkal és fiókos donga tégla boltozatokkal. A felújítás során a földszinti falak a szokásos módon vegyi és elektrolitikus falszigetelést kaptak, a külső oldalon szivárgó rendszerrel, felújító, szellőző belső, illetve külső lábazati vakolattal. A homlokzati vakolat hagyományos, anyagában színezett höbörcsös természetes mészvakolat, egyszerű simított sávokkal tagolva. A templomtorony alatti térben megmaradtak a barokk kolostor eredeti vakolatának részletei, a színeket, a textúrákat és a tagozást ennek segítségével lehetett kialakítani. Az ablakok és az ajtók egyszerű fertőrákosi kő kerettel készültek, amelyek elemeit csak kis mértékben kellett pótolni, a legtöbb helyen a javítás, felújítás elegendő volt. A feltárások során a templom keleti falának gótikus ablakkeretei és a középkori sekrestye falában lévő kő ablak részlet mellett fontos felfedezés volt, hogy a földszinti kerengőben a meglévő mozaik burkolat elbontása után láthatóvá vált az átlósan fektetett egykori kőburkolat lenyomata. A kerengő folyosó emeleti szintjén téglaburkolat nyomai, az északi szárnyban pedig a jelenlegi járószinttől mélyebben méhsejt formájú téglapadló került elő.

A kolostor belső terei egyszerűek, fehérre meszelt falakkal, hagyományos, a helyszínen talált minta alapján szerkesztett ablakokkal, két, nagyobb, két ablakos szobában egyszerű meny-nyezeti díszítéssel. Az egyetlen díszes terem a refektórium volt, amelynek freskóit és gazdag mennyezeti stukkóit restaurátorok tárták fel és újították fel. A falburkolat a templomban lévő barokk stallum elemeinek és korabeli analógiák segítségével lett rekonstruálva. A refektórium felett helyezkedik el az egykori noviciátus, amelynek 17. századi famennyezete épségben megmaradt. A fehérre meszelt, nyugalmat árasztó belső terek meghatározó eleme a padlóburkolat.

Az egykori szerzetesi cellákban és a noviciátusban a korabeli gyakorlatnak megfelelően hajópadló burkolat lehetett, és a felújítás során is ez készült. A kerengő földszinti padlójában talált lenyomat és a templomban ma is meglévő padló alapján, a folyosón és a refektóriumban, a korban általánosan használt solnhofeni mészkőburkolat volt valószínűsíthető. A solnhofeni litókő egyedülálló tulajdonsága más kövekkel szemben, hogy megfelelő módon lerakva, a jó kőpadlók nyugodt monumentalitásán túl, a más kőfajtáknál egyébként inkább zavaró, eltérő árnyalatú lapoknak élő hatása, a felületnek sajátos mélysége van. Az egyes tónusok, árnyalatok, erezetek, vonalak nem olvadnak egy élénken rajzos, de végeredményben összhatásában homogén felületté, mint más, egyébként gazdag mintázatú mészkövek, márványok vagy gránitok esetében, hanem a szinte mintázat nélküli, tömött lapokon, mint finom, gyakran alig észrevehető, természet alkotta kompozíciós elemek jelennek meg különböző helyeken és helyzetekben. A solnhofeni kő az egyszerű, fehérre meszelt tereket elegánsan gazdagítja, a gazdagon díszített terekben, például a barokk templomokban, refektóriumokban pedig visszafogottan harmonikus, nem érezzük más kőpadlók inkább hideg, a dús ornamentális díszítéssel gyakran szembenálló, kontraszt hatását. A múltban, a kitermelés korabeli technikájának megfelelően, kézzel bányászott, változó vastagságú, finoman csiszolt felületű, általában négyzetes formájú sonlhofeni lapokat 40x40-es vagy 60x60-as mérettel, átlósan vagy kötésben, ritkán hálóban fektették mészhabarcsba. Az egri líceum kápolnájának rekonstrukciója során a 250 éves 60x60-as lapokat gyakorlatilag törés nélkül fel tudták szedni a padlófűtés elkészítéséhez. A hazai gyakorlatban a generálkivitelezők a solnhofeni burkolatot az igénytelen építtetőkkel egyetértésben gyakran akarják kiváltani jurára, vagy más olcsóbb kőfajtára. A megrendelést így általában későn adják le, ami egy tervezett 60x60-as burkolat esetében lehetetlen helyzetet teremt a gyártónak. A 60x60 cm-es mérethez léptékében és hatásában igen közel áll az 55x55 cm-es, ez a méret valamivel könnyebben hozzáférhető nyersanyag. De ezt a méretet is a gyártónak elő kell készítenie, ezért ez a folyamat a résztvevők között teljes egyetértést és bizalmat igényel (ami egyébként minden eredményes munka alapfeltétele), hiszen mindez jóval az írásos megrendelés leadása előtt zajlik.

A sopronbánfalvai kolostor refektó-riumában és a kerengő folyosókon kalibrált, 55x55 cm-es kézzel pattintott szélű, matt csiszolt felületű solnhofeni burkoló lapok készültek, 8-1 Omm széles sötétszürke fúgákkal. A burkoláshoz mindenütt solnhofeni portland cement és trasszcement hozzáadásával készült gráfix terméskő ragasztóhabarcsot és fúgázóanyagot használtunk. A lapok átlósan lettek fektetve szegélysor nélkül, a kerengő folyosókon a gurtnik alatt egyenes átkötő sávokkal. A kerengőben az átlós fektetésre egyrészt azért volt szükség, mert a szintenkénti elektromos elosztó vezetékeket és a kötéseket legjobban a kerengő folyosók padlójában lehetett elhelyezni. Ezért a padlóban kővel burkolt kötődobozok voltak szükségesek, amelyeket az épülethez illő építészeti ritmusban, a gurtnik alatti sávokban lehetett kialakítani. Másrészt az emeleti folyosó padlójában több mint 10 cm szintkülönbség volt, és ezt a földszint fölötti boltozatok magassága és a kő ajtókeretek helyzete miatt feltöltéssel nem lehetett korrigálni. Ezt a szintkülönbséget átlós fektetéssel nem lehetett volna kiegyenlíteni. A solnhofeni padlóburkolat alá mind a kerengőben, mind a refektóriumban padlófűtés készült. Ezért a fűtési körök dilatációs egységeinek geometriáját a padlóburkolat osztásrendszerében előre meg kellett határozni az építész tervezőnek.

A régi épületekben a lépcsőfokok mindig tömbkőből készültek, ami hazánkban valamilyen, az adott tájegységben használatos mészkő vagy homokkő volt. A felújítások során az új lépcsőket tömbkő helyett gyakran vékony homloklappal és járólappal alakítják ki, ami nagyon zavaró hatást kelt a műemlék épületekben. A sopronbánfalvai kolostorban a visz-szaállított barokk kori főbejárat belső oldalán meglévő, erősen „kijárt" lépcsőfokot ez építtetővel egyetértésben eredeti helyén meg lehetett tartani, a hiányzó két lépcsőfok az eredetihez színben közel álló, süttői mészkő tömbkőből készült. A két egymásra merőleges karból álló eredeti barokk főlépcső erősen kagylós, de nagyon szép lépcsőfokai a kivitelezés végén, az azokat elfedő faburkolat elbontása során kerültek elő. Réz stiftekkel és hálóval erősített kőjavítóval végzet kiegyenlítés után ezeket is meg lehetett tartani. A tizenkilencedik század végén a karmelita apácák beköltözése idején létesített lépcső helyén épített új háromkarú lépcsővel lehetett kialakítani a menekülési útvonalat és a szintek akadálymentes megközelítését biztosító liftet. Ez a vasbeton szerkezetű lépcső jura mészkőből készült tömbkő burkolatot kapott. A tervezett solnhofeni lappal ellentétben, sajnos, jurából készültek a falak vonalában, síkban átfutó nagyméretű küszöbkövek is. Korhű megoldásként, a kő padlóburkolathoz és a lépcsőkhöz sehol sem készült kő lábazat. A fehér színű falakon 6 cm magas azonos színű mosható festékkel festett sávot festettek fel. Ez a megoldás nagyon fontos eleme a belső terek hiteles megjelenésének.


Magyari Éva - Pazár Béla

Paks, Erzsébet szálló felújítása és bővítése KŐ 2011/5

Felújítitt Erzsébet szálló Paks belvárosának legjelentősebb klasszicista épülete az egykori Erzsébet szálló. A szálloda és kaszinó épülete az 1840-es évek elején épült a paksi közbirtokosság elhatározásából és pénzéből. Levéltári dokumentum szerint: ..."a Paksi Bikácsi és Gerjeni Regálé jövedelmek már 1840-ik évi Szt. György naptól fogva, az illető Földes uraságok között fel nem osztatván, hanem mindíg közös költségekre jelessen a nagy vendégfogadó építtésére a Dunai töltésére és más illyenekre fordíttasson és fizetődjön ki."

A ház gyakorlatilag a II. világháborút követő államosításig - különböző családok tulajdonában, bérletében - vendégfogadóként, a város közösségi életének helyt adó házként működött. A 70-es években az addigra leromlott állapotú házat komolyabban felújították, szerkezetileg megerősítették. Árnyalja e történetet, hogy valószínűleg ekkor tűnt el minden esetlegesen még meglévő eredeti vakolat, nyílászáró, belső festés. Több helyen jelentősen átalakították a belső térrendszert is.

Az ezredfordulóra az állagmegóvó javítások ellenére az épület meglehetősen lepusztult, a legutoljára itt működő, komoly anyaggal rendelkező Paksi Modern Képtár lehangoló körülmények között tengődött. Egyértelműnek látszott, hogy az Önkormányzat saját erőből nem képes az épület méltó felújítására, ezért 2006-ban a Város eladta a házat a Paksi Atomerőműnek.

Az erőmű szándéka egybecsengett a város érdekeivel: a szimbolikus épület reprezentatív megújítása, bizonyos tereinek közösségi hasznosítása. Ezen kívül az erőmű természetesen saját vendégeinek minőségi elszállásolását is meg akarta oldani. Feladat volt még a szálló melletti nyugdíjasházként működő épület átalakítása, egy a város felé nyitott kávézó-cukrászda funkcióval.

A fejlesztési lehetőségek vizsgálatára - formailag párhuzamos megbízás keretei között - de tulajdonképpen meghívásos tervpályázati formában, hét építészirodától rendeltek meg tanulmánytervet. A megbízó a tervek ismeretében három irodát bízott meg az egyes jól elkülöníthető feladatok kidolgozásával: a klasszicista főépületet a Kern és Klenk Építésziroda, az egykori nyugdíjasházat a Földes és Társai Építésziroda, míg az új épületeket a Fejérdy és Bartók Építésziroda tervezhette, aki egyben a három feladatrészt összefogó generál tervezői munkát is ellátta. A belsőépítészeti terveket mindhárom épületrész esetében Frank György készítette. A tervezés 2006 és 2008 között zajlott, az épület átadására 2010 év végén került sor.


A régi épület
Az Erzsébet szálló rövid műemléki leírása szerint: "...egymással derékszöget bezáró "L" alakban elhelyezett, egy hosszabb, térre néző, és egy rövidebb, udvari szárnyból áll. Mindkét szárny egyemeletes, a hosszabb középfolyosós, két és fél traktusos, a rövidebb oldalfolyosós, az árkádos folyosóval másfél traktusos. A térre néző homlokzat 3+9+3 axisos. (...) Az épület főtömegének eredetileg minden földszinti tere boltozatos volt. Az udvar felőli traktus és a folyosó lapos ívű donga, csehsüveg, illetve hevederívek közötti csehsüveg boltozattal fedett. A mellékszárny helyiségsora eredetileg fafödémes volt."

A pontos, ám kicsit száraz leírás mellett talán érdemes megemlíteni az épület számunkra legfontosabb tulajdonságát, ez pedig az épület derűs tisztasága. A nagy ház nyugodt méltósággal tekint a kis városra. Munkánk során ezt a méltóságot igyekeztünk helyreállítani és erősíteni.

A megrendelői igények szerencsés módon segítették a műemléki helyreállítás szempontjait is: a régi házban kellett elhelyezni egy éttermet, a reprezentatívabb közösségi tereket (báltermet-konferenciatermet, szekciótermeket, tárgyalókat, valamint a kiemelt színvonalú lakosztályokat, azaz tulajdonképpen az eredeti funkciókat kellett a mai igényeknek megfelelően megvalósítani. A barokk és klasszicista kastélyok kutatói szerint egy ilyen építkezés költségvetésében a belső kialakításra (burkolatok, díszítések, bútorozás) annyi pénzt fordítottak, mint a teljes építőmesteri munkákra együttesen. Egy vidéki város vendégfogadója nyilván szerényebb kialakítású volt, mint egy nemesi kúria, és semmiképp nem mérhető egy arisztokrata kastély belső reprezentációjához. A paksi Erzsébet szálló mindazonáltal komoly épület: méltóságteljes külső megjelenése reprezentatív belső térsorokat sejtet. Mivel eredeti belsők, burkolatok, nyílászárók egyáltalán nem voltak már fellelhetők, így klasszikus értelemben műemléki rekonstrukcióra nem volt mód. Jellemző példa, hogy a műemléki leírás "eredeti klasszicista lépcsőről és empire fakorlátról " beszél, a felújítás során viszont kiderült, a lépcső kőburkolata a 70-es évek felújításakor épített horvát mészkő, zavaros geometriával szerkesztve, az empire fakorlát is a felújításkor készült, ezért a főlépcsőházat "újra szerkesztettük", és új kőburkolat konszignációt készítettünk. Hazugság lett volna ma, egy talán sohasem volt klasszicista enteriőrt álmodni a falak közé. Ehhez nemcsak a formanyelv ismerete, hanem a korabeli építőmesteri tudás, és iparos technológia is hiányzik. Célunk mindazonáltal - az épület használatának funkcionális kiszolgálásán túl - az épülethez méltó, az építtető reprezentációs igénye szerinti minőség megteremtése volt. A szobák, tárgyalók padlója tölgyfa hajópadló, a nagyteremben táblás parketta készült, a folyosókat és az étterem helyiségeit pedig kővel burkoltuk.

Solnhofeni litó-követ választottunk: egyrészt mert a barokk kor óta a palotákban és középületekben gyakran rakták a "zsíroskövet", másrészt a változó színű lapok opálos ragyogása az időtlenség érzetét kelti. A középfolyosókon sorosan osztottuk ki a követ: a 25, 30 és 35 cm széles sorok véletlenszerű ismétlődése, és a lapok hosszának szabálytalansága közelről változatos, távolabbról egyöntetű mintát ad. A soros kiosztás mindamellett gazdaságos, mert a nagyobb lapméretek mellett leeső kisebb darabokat hasznosítja. A küszöbök kialakításánál a játékszabály ez volt: az ajtóknál mindig a fal vastagságával megegyező tölgyfa küszöb van, az ajtó nélküli nyílásokban pedig egy nagy kőlap, az átjáró teljes felületén. A klasszicista termekben gyakran rakták diagonális mintában a 40-50 cm-es négyzetes lapokat. Mi ezt kékesszürke kis négyzetek közbeiktatásával tettük játékosabbá. Ez szintén mészkő, és ezt is Németországban bányásszák, egy Anröchte nevű város mellett. A szálló éttermében már az anröchtei kő kerül túlsúlyba: a 90 x 90 cm-es lapok között a solnhofeni kő kis világos négyzetei jelennek meg, és a söntéspult könyöklője is a kékes kőből készült, két db 25 mm-es vastagságú kőlapból. Ez az anyag kapcsolja össze az éttermet a kávézó különálló épületével, ahol már csak az anröchtei követ használtuk.

A lapok ragasztásához mindenütt a solnhofeni kövekhez ajánlott grafix terméskő ragasztóhabarcsot és fugázóanyagot használtunk.


Az új épület
A klasszicista ház bővítéseként épült új hotelépület a meglévő ház adottságaira reagálva befejezett téri együttest alakít ki. A régi ház monolitikus tömege, felületei az új részben az anyaghasználat redukálásához vezettek. Az indiai MINTMULTI homokkő, nem csak a homlokzaton jelenik meg, hanem járófelületként, tetőfedő anyagként és beltéri anyagként is. Ezzel ünnepélyes összefogottságot, homogenitást ad a háznak. Erős vágy volt, hogy a felületek ne valamilyen szerűek, hanem valamilyenek legyenek. Így a homlokzati kő nem lapburkolat, hanem 8cm vastagságú tömbkő elemekből épített önhordó falazat, a gúla acélszerkezetét egymáshoz kapcsolt tömbkő elemek fedik. A falból tetőbe forduló kőelemekbe bevésve az esőcsatorna is kőből van. A járófelületeket a házhoz tartozó külső terekben hasított, a belső közönségforgalmi terekben pedig fűrészelt kőfelülettel alakítottuk ki. A welness részben a homokkő minősített vegyszerállóságát is kihasználva a medencéket is kővel burkoltuk. Az így elért homigenitásban a változatosságot a téri világ, a fények, a térben megjelenő mobiliák és emberek adják.

A wellness szárny medenceterében a falburkolat 2 cm vastag homokkőből készült, ragasztva. Ebbe a felületbe kerültek a főút felé néző kis homokfúvott üvegszemek, melyek kint és bent egyaránt a kőfelület síkjába süllyesztve jelennek meg. A kőlap falburkolat magasságát az ajtókhoz igazítottuk, így a mennyezet fehér festése még átfordul a falakra, tiszta keretezést adva a belső térnek. Ebben a fehér felületben rejtettük el a légtechnikai befúvó-elszívó rendszereket, melyek így nem jelennek meg technikai elemként a belsőben. A medence feszített víztükörrel készült, a hozzá tartozó víznyelő rács a kőlappal burkolt padlószerkezetbe süllyed. A pezsgőfürdőben trükkösebb megoldást alkalmaztunk. Itt süllyesztett víztükörrel alakítottuk ki a kör alaprajzú medencét, melynek oldalfalán, a padlót fedő kőlapok alatt egy körbefutó hasítékban helyezkednek el a túlfolyók. Ebben az egyedi térben a medence szélén sétálva, vagy oda kiülve nem vonja magára figyelmünket a vízgépészet technikai arzenálja. A medence oldalfalában, padlójában a kőburkolat síkjába süllyesztett rozsdamentes acél vízsugár- és légbefúvókat illetve világítótesteket helyeztünk el. A kőkiosztás tervezése szoros összefüggésben alakult a gépészeti- és világítástechnikai tervek készítésével.


A kávézó
A műemlék Erzsébet szálló mellett áll a volt nyugdíjasház egyszerű, polgári épülete. A műemlék épülettel való kapcsolata, jó építészeti arányai lehetővé tették, hogy a megrendelői szándékkal összhangban, teljes belső átépítés után kiválóan alkalmas klasszikus értelemben vett kisvárosi kávéháznak adjon helyet.

Az épület homlokzati falait megtartjuk, a tömegén nem változtatunk, a főhomlokzati nyílásrendet is megőriztük. A megmaradó, letisztított épületet mintegy foglalatként használtuk az új, otthonosan meleg hangulatot árasztó új belső tér számára. A ház belső tereit teljesen újrafogalmaztuk. A meglévő kétszintes, kisebb helyiségekre tagolt belső helyett nagyvonalúbb, átláthatóbb, levegősebb, a közönségforgalmat egy légtérben bonyolító, galériás teret alakítottunk ki. A belső tér meghatározó anyagai a tölgy furnéros falburkolat, melyre a régi falak kiszellőztetése miatt volt elsősorban szükség, és a kékes-zöldes színű anröchtei mészkő a padlón. A kő színét a benne lévő glaukonit – zöld szinezőanyag – adja, mintázatát pedig tintahalak, kagylók és más, egykori tengeri élőlények megkövesedett vázai. Ez a kő - hideg színárnyalata miatt - nem árasztja azt a föld-melegséget mint más mészkövek, nyilván emiatt nem népszerű lakások kialakításánál. Kiválóan alkalmas viszont "vagányabb" nagyvilági belsőkben: és a paksi Kávézót ilyennek gondoljuk. Kővel burkoltuk a galériára vezető lépcsőt és annak tömör korlátját is, valamint vele szemközt a pultot körülvevő mellvédfalat. Itt a kő függőleges fúgáiba üveg csíkok kerültek, melyek mögött kis led-sorok világítanak.


Külső terek
Az Erzsébet szálló környezete három karakteresen elkülönülő részre oszlik: az épület előtti városi tér, a szökőkút környéke az északi oldalon, valamint a belső udvarok. A szálloda előtti teret az épülethez méltó, természetes kőburkolatú fogadó – gyülekező térként alakítottuk ki. . A sávos, eltérő méretrenddel fektetett andezit burkolatból az új ház homokkő burkolatára reflektáló budakeszi határában bányászott homokkőből épített ülőpadokat, növénykazettákat hoztunk létre. A szökőkút és környezete szálloda környezetében lévő járdák, a burkolatai gránit és bazalt kiskockakőből készültek.


Belső udvar és kert
A történeti "L" alakú beépítés – egyben a mélygarázs teteje - átmeneti tér a városi és a privát között. Burkolata ezért a külső terekre jellemző kiskockakő. Az épületszárnyak által közrezárt tér már a szálloda belső kertje. Térkapcsolatai is a pihenő részhez kapcsolják, így az itt megjelenő térburkolatok is az új szálloda világához kötődnek. A kerítések, támfalak, mint az egyes épületek kinyúló karjai jelennek meg. Elsősorban az új épületből indulva kapcsolják össze, vagy különítik el a tereket. Ezért ezek anyaga is az új épületre jellemző homokkő.

Budapest – Paks, 2011. március 8.


Fejérdy Péter, Frank György, Klenk Csaba, Tatár Balázs építészek





Kapcsolódó képgaléria:

Erzsébet szálloda, Paks 2009 Paksi Erzsébet szálloda homlokzata 1 Nagyméretű solnhofeni mészkő anröchtei díszítőkővel Nagyméretű solnhofeni mészkő anröchtei díszítőkővel 2 Nagyméretű solnhofeni mészkő anröchtei díszítőkővel Nagyméretű solnhofeni mészkő anröchtei díszítőkővel 3 Nagyméretű, finoman csiszolt felületű anröchtei mészkő solnhofeni díszítőkövel Nagyméretű, finoman csiszolt felületű anröchtei mészkő solnhofeni díszítőkövel 4 Nagyméretű, finoman csiszolt felületű anröchtei mészkő solnhofeni díszítőkövel Nagyméretű, finoman csiszolt felületű anröchtei mészkő solnhofeni díszítőkövel 5 Nagyméretű, finoman csiszolt felületű anröchtei mészkő solnhofeni díszítőkövel Nagyméretű, finoman csiszolt felületű anröchtei mészkő solnhofeni díszítőkövel 6 Nagyméretű, finoman csiszolt felületű anröchtei mészkő solnhofeni díszítőkövel Nagyméretű, finoman csiszolt felületű anröchtei mészkő solnhofeni díszítőkövel 7 Nagyméretű, finoman csiszolt felületű anröchtei mészkő solnhofeni díszítőkövel, anröchtei mészkő bárpult fedlap Nagyméretű, finoman csiszolt felületű anröchtei mészkő solnhofeni díszítőkövel, anröchtei mészkő bárpult fedlap 8 Finoman csiszolt felületű anröchtei mészkő padló- és falburkolat Finoman csiszolt felületű anröchtei mészkő padló- és falburkolat 9 Anröchtei mészkő falburkolat LED világítással Anröchtei mészkő falburkolat LED világítással 10 Modern világítótestek Modern világítótestek 11 Kő és fém találkozása a térben Kő és fém találkozása a térben 12 Anröchtei mészkő fal- és padlóburkolat Anröchtei mészkő fal- és padlóburkolat 13 Anröchtei mészkő fal- és padlóburkolat Anröchtei mészkő fal- és padlóburkolat 14 Finoman csiszolt felületű anröchtei mészkő lépcsőburkoló  lapok Finoman csiszolt felületű anröchtei mészkő lépcsőburkoló lapok 15

Solnhofeni mészkő Pollack épületein KŐ szaklap - 2011/3

Felújítitt Erzsébet szálló Kiemelt érdeklődéssel olvastam a Kő 2011/2 számában a Farkas Orsolya-Török Ákos szerzőpáros „A természetes kő szerepe Pollack Mihály építészetében" című tanulmányt.

Mivel éppen egy nagyszabású Pollack-épület rekonstrukciója miatt indítottam be magyarországi vállalkozásomat az 1990-es években, azóta is különös figyelmet fordítok minden épületére.

A hivatkozott cikket az alábbiakkal szeretném kiegészíteni.

Pollák Mihály teljes életművét a helyszíneken tanulmányozva - a természetes kő felhasználását illetően - feltűnt, hogy minden épületében, a kezdeti időktől, egy fajta követ alkalmazott konzekvensen: a solnhofen mészkövet.

Magyarországra a dunai hajózás első. teherszállításra is alkalmas kikötőjéből, Kelheimből indultak útra az építkezésekhez megrendelt építőkövek. Ezért ezt a követ kelheimi kő néven is ismerik. Vonzalmát e kő iránt nem nehéz kiköveztetni. Szülőhelyén, az osztrák császárvárosban lépten-nyomon találkozott a barokk kori solnhofeni padlóburkolatokkal.

A 19. század első felének egyik legjelentősebb építőmestere, a pesti klasszicizmus egyik megalkotója és a reformkor aktív szereplője kifinomult ízlésvilággal rendelkezett. Már nem ragaszkodott a barokk korban szinte kizárólag diagonálban lerakott, 40 x 40 cm nagyságú burkoló lapokhoz. Igényelte és betervezte a lapokat akár 60 x 60 cm nagyságba is. A tervrajzain érthetően, tagoltan, pontosan megnevezte az építőkőveket.

Mindez tetten érhető a Deák téri evangélikus templomtól (1799) kezdve, a soponyai Zichy-kastélyon át (1807) a budapesti Sándor-palotáig (1803-06), adégi Festetics-kastélytól (1810-15) a szekszárdi Megyeházán át (1827-31), a budapesti Ludoviceum-tól (1829-36) egészen a mester főművéig, a Magyar Nemzeti Múzeum épületéig (1836-47). Ezekben az épületekben a mai napig is láthatók a belső térben a Bajorországból származó, Solnhofenban bányászott, finoman csiszolt felületű, kézzel pattintott oldalú solnhofeni mészkő padlóburkolatok.

A felújítások során a solnhofeni mészkőből készülő padlóburkolatok - a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elvárásainak megfelelően - továbbra is minden esetben hagyományos, finoman csiszolt felületűek. Pollack idejében a lapok oldalait minden esetben a kézzel pattintva munkálták meg. Napjainkra azonban, sajnos, egyre több épületnél pénzhiány miatt erről már lemondanak, és a beruházók sokszor megelégszenek a gépi, gyémántvágott oldalú lapok megrendelésével. Sőt, egyes épületekből szinte teljesen eltűntek az eredeti, solnhofeni mészkő burkolatok, másfajta mészkővel próbálták behelyettesíteni.

Tudomásom szerint azonban ezekben az épületekben hamarosan az eredeti, Pollak Mihály által tervezett, favorizált burkolatokat fektetik le ismét (pl. a Deák téri evangélikus templom).

Ezt történt a berlini dóm felújítása során is: az 1980-as évek közepén lerakott vraca mészkő padlóburkolatot - amely híven tükrözte az akkori keletnémet rezsim ízlését és lehetőségét -néhány éves használat után az 1990-es évek elején eltávolították és a több ezer négyzetméternyi padlóburkolatot cseréltek solnhofeni mészkőre.

A solnhofeni bányában ma is folyik a palaszerű kőlapok kitermelése. Erről a Magyar Kőszövetség tagjai és az általuk meghívott építészek a helyszínen is ^győződhettek (lásd a Kő 2006/2 imában: Építészek tanulmányúton).

KŐ szaklap - 2011/5
Szölke László

MUgrás a felső menühöz 1| A solnhofeni mészkő bemutatása 2| A solnhofeni mészkő felület megmunkálásának típusai 3| A solnhofeni mészkő műszaki paraméterei 4| Jelenleg forgalmazott solnhofeni mészkövek 5| Burkolási tanácsok 6| Tisztítási tanácsok 7| Beszállító partnerünk külföldi referenciái 8| BNIC GmbH magyarországi referenciái 9| A solnhofeni mészkővelkapcsolatos hírek és publikációk +| Betűméret növelése -| Betűméret csökkentése

Természetes kő logó

Videó-galéria:

Solnhofen Stone Group
Bányászat, feldolgozás

Solnhofen Stone Group
Bányászat, feldolgozás

Üzem és bánya
látogatás

Képgaléria:

A solnhofeni bányában a követ mind a mai napig kézzel termelik ki A solnhofeni bánya
(9 kép)

Solnhofeni építőkövekből épített Sole bazilika romjai i.u. 794-ből Sole bazilika, Solnhofen
(2 kép)

Archaeopteryx Bavaria ősmadár megkövesedett maradványa Solnhofeni őslények
(3 kép)

Toulouse-Lautrec litográfia 1892-ből Litográfiák
(6 kép)

Kézzel készül a pattintott szélű solnhofeni padlóburkoló lap Gyártás
(3 kép)

Külföldi referenciák:

Magyar Nagykövetség - Madrid Magyar Nagykövetség, Madrid
(2 kép)

Hazai referenciák:

Klasszicista stílusú épület Székesfehérvár, 1831
Jelenleg Fejér Megyei Levéltár - 2009 évi felújításának tervezője: Potzner Ferenc - 650 m² 45 x 45 x 1,5-2,5 cm kézzel pattintott solnhofeni mészkő padlóburkolat
Fejér Megyei Levéltár, Székesfehérvár
(4 kép)

Karmelita kolostor Székesfehérvár, 1750 körül | Jelenleg Országos Papi Otthon | 2006-2011 évi felújításnál 1.500 m² 40 x 40 x 2 cm solnhofeni mészkő padlóburkolat
Karmelita kolostor, Székesfehérvár
(8 kép)

Siklósi vár kápolnája, XIV. sz. | 2011 évben a műemlék felújítás tervezője: Kaló Judit | 160 m² 200/300/400 mm váltósoros, solnhofeni mészkő padló- és lépcsőburkolat Siklósi vár kápolnája
(7 kép)

Pálos- Karmelita kolostor Sopronbánfalva, 1643 | Jelenleg Oktatási és Meditációs Központ | 2010 évben a műemlék felújítás tervezői: Magyari Éva és Pazár Béla | 730 m²  55 x 55 x 1,6-2,2 cm és több nagyméretű kézzel pattintott solnhofeni mészkő padlóburkolat
Pálos- Karmelita kolostor, Sopronbánfalva
(25 kép)

Római katolikus templom Sopronnémeti, a XVII. századból
- 2009 évi felújításnál 70 m² 45 x 45 x 1,6 cm solnhofeni mészkő padló- és lépcsőburkolat Sopronnémeti Római katolikus templom
(7 kép)

Zöldfa vendéglő és Kávéház Paks, 1844 - Jelenleg Erzsébet Szálloda - 2009 évi felújításának tervezői: Klenk Csaba, Frank György - 400 m²  50 x 50 x 2 cm és váltósoros 25/30/35 x 2 cm solnhofeni mészkő padló- és lépcsőburkolat, oszlopok Erzsébet Szálloda, Paks
(21 kép)

Líceum Eger, 1785 Tervezte: Fellner Jakab - Jelenleg Eszterházy Károly Főiskola - 2007 évben a kápolna felújításának tervezői: Magyari Éva és Pazár Béla  - 400 m² 40 x 40 x 2 cm kézzel pattintott solnhofeni mészkő padlóburkolat Líceum, Eger
(5 kép)

Magyar Nemzeti Múzeum - Solnhofeni mészkő burkolatok a belső térben Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
(10 kép)

Városmajori római katolikus templom előtere - 2006 évben a kültéri járófelület felújítása solnhofeni, bányanyers, alaktalan térburkoló lapokkal Városmajori római katolikus templom
(2 kép)

Ludoviceum, 1830-36 - Tervezője: Pollack Mihály - Jelenleg: Magyar Természettudományi Múzeum - 1995-2006 évi átépítés tervezője: Mányi István Építész Stúdió - 400 m² 40 x 40 x 2 cm solnhofeni mészkő padlóburkolat Ludoviceum, Budapest
(6 kép)

>Magyar Természettudományi Múzeum földalatti kiállítótér Budapest, 2004 - Tervező: Mányi István Építész Stúdió - 4.400 m² 20/25/30 cm váltósorsos 2,5 cm vtg. solnhofeni mészkő padlóburkolat Magyar Természettudományi Múzeum új épülete, Budapest
(9 kép)

Terézvárosi plébánia templom Budapest, 1811-1836 - Tervezte: Kasselik Fidel és Pollack Mihály - 2003-ban felújítva 700 m² 30 cm soros, 2 cm vtg. solnhofeni mészkő padlóburkolat Terézvárosi plébánia temploma, Budapest
(7 kép)

Sándor palota solnhofeni mészkő képgaléria Sándor palota, Budapest
(8 kép)

Czuczor Gergely Bencés Gimnázium solnhofeni mészkő képgaléria Czuczor Gergely Bencés Gimnázium, Győr
(6 kép)

Ráday kastély Pécel, 1744 - 
Építőmesterek: Mayerhoffer András és fia Mayerhoffer János - 
2001-ben felújítva 200 m² 40 x 40 x 2 cm solhofeni mészkő padlóburkolat Ráday kastély, Pécel
(11 kép)

Herendi porcelán manufaktúra solnhofeni mészkő képgaléria Herendi Porcelánmanufaktúra Múzeum
(9 kép)

Pannonhalmi Bencés Főapátság solnhofeni mészkő képgaléria Pannonhalmi Bencés Főapátság
(6 kép)

BNIC Baukunst, Naturstein und Immobilien Consulting GmbH
Postfach 2353, D-83425 Bad Reichenhall, Deutschland
Tel.: +49/86_51/965-0349

BNIC GmbH Magyarországi Közvetlen Kereskedelmi Képviselet
2000 Szentendre, Bartók Béla utca 1., Magyarország
Telefon: 26/314 _07-4 Telefax: 26/314 07-5

UGRÁS A LAP TETEJÉRE BNIC GmbH | MINDEN JOG FENNTARTVA DESIGNED BY ALFA KREATIV
nyitólap cégadatok levelezés építőművészet ingatlan események SOLNHOFENI MÉSZKŐdeutsch
Forgalmazott építőkövek
Ragasztóhabarcsok
Egyéb termékek

Bazalt

Bazalt katalógus Basaltite olasz bazaltláva B 684 kínai bazalt

Dolomit

Dolomit katalógus Kleinziegenfelder német dolomit

Fillit

Fillit katalógus Otta norvég fillit

Gránit

Gránit katalógus Indiai gránitok Kínai gránitok Egyéb gránitok

Homokkő

Homokkő katalógus Crema Vereada spanyol homokkő Eichenbühli majna menti német homokkő Neubrunni majna menti német homokkő Modak indiai homokkő Santafiora olasz homokkő

Kvarcit

Kvarcit katalógus Alta norvég kvarcit Maxberg brazil kvarcitok

Lavagrigia

Lavagrigia olasz ignimbrite Lavarosa olasz ignimbrite

Márvány

Márvány katalógus Bianco Carrara olasz márvány Verde Guatemala indiai szerpentinitit

Mészkő

Mészkő katalógus Anröchtei német mészkő Bianco Perlino olasz mészkő Botticino Classico olasz mészkő Jura német mészkövek Kagylós majna menti német mészkövek Kilkenny ír mészkő Nero Marquina spanyol mészkő Rosa Perlino olasz mészkő Rosso Verona olasz mészkő Serra portugál mészkő Solnhofeni német mészkő Travertini Montemerano olasz mészkő

Pala

Pala katalógus Jaddish brazil pala Mustang brazil pala Portói pala

Porfír

Porfir katalógus T 666 kínai kvarcporfír Trentinói porfír
Terméskő ragasztók Padlókiegyenlítő Mélyalapozó Ragasztó Közepes v. ágyazóhabarcs Vastag rétegű ágyazóhabarcs Falazó habarcs Szűrőbeton Ablakpárkány ragasztó Természetes kő fúgázó Impregnáló Természetes kő szilikon
Egyéb termékek KEIL hátsófuratos kőlaprögzítés Lábazat (homlokzat) Litokövek (új és antik) NEOLITH kerámia burkolólapok SOLKER kőporcelán burkolólapok Solnhofeni őslények Solnhofeni portland cement Trassz cement Elektromos kőlap fűtés