01 | A solnhofeni őslények bemutatása

Archaeopteryx Bavarica ősmadár megkövesedett maradványa

• 

Kezdjük a solnhofeni fossziliák legismertebb fajtájánál -az „öreg toll”, az ősmadár, az archaeopteryx - tudományos, jogi és kereskedelmi történetével. Valóban ez az állat volt a mai madarak őse? A fejlődéstudományt valóban az egy toll és ma már tíz ősmadár csontváz megkövese-dett maradványa segíti? Ma már tudjuk, hogy az archaeopteryx nem az egyenes ágú őse a mai madárfajtának. Valószínű egyike volt a fejlődéstörténet számtalan egyirányú utcájának. Ettől függetlenül a solnhofeni ősmadár egy tipikus, klasszikus példája a fejlődéstörténetnek. A solnhofeni, palaszerű mészkövet mind a mai napig kézzel termelik ki. A rétegek között lapozhatunk, mint egy régi könyvben. De az ősmadár nem könnyen fedi fel titkait. A késői jura korban, 150 millió évvel ezelőtt Solnhofen település helyén, a Tethys óceán trópusi lagúnáiban igen finom mésziszap rakódott le. Ebbe ágyazódtak be az elpusztult élőlények, mint például a fiatal, tapasztalatlan ősmadarak is. Újabb mésziszapréteg rakódott le rájuk, és megindult a megkö-vesedési folyamat. 1860-ban egy kőfejtő munkás talált az egyik solnhofeni bányában egy 6 cm hosszú toll-lenyomatott. 1861-ben Hermann von Meyer frankfurti őslénykutató igen alapos vizsgálat után a „Neue Jahrbuch für Mineralogie, Geologie und Phäontologie” évkönyvben megerősíti azt a tényt, hogy ez a fosszília nem egy hamisítvány, és azt ajánja, hogy nevezzék el öreg tollnak vagyis archaeopteryx lithographica-nak. A lithographica szót az akkor már igen ismert és használt solnhofeni litokő névből vezette le. Még ugyan abban az évben, amikor világossá vált - hogyha toll van, akkor madár is van – a langenaltheimi Haardt bányában, 20 méterre a felszín alatti kőfejtésnél gerinces, fejnélküli fosszíliát talált egy munkás. Ezen a megkö-vesedett őslényen jól kivehető volt a toll-lenyomat, két szárny és egy hosszú, tollal borított farokszárny. A megtaláló egy tehénre cserélte el ezt a két kőlapot (pozitív-negatív). Innen került dr. Carl Friedrich Häberlein pappenheimi háziorvoshoz. A doktor nagy gyűjtője volt a solnhofeni fosszíliáknak. Tudta, hogy érték van a tulajdonában. Már akkor, és ott kezdődtek a titkolódzások, aggodalmak. Levédi-e a bajor állam, aki igényt is tartott a darwini elmélet ezen jeles darabjára. A londoni British Múzeum érdeklődését is felkeltette. Megindultak az alkudozások, de a nagycsaládos doktor tartotta az árat. Végül 1862. szeptember 13-án eladta az 1.703 darabból álló gyűjteményét, az első „londoni archaeopteryx” fosszíliával együtt 700 angol fontért. A következő ősmadár lelet 1876-ban került elő egy eichstätti bányából. Ez a lelet az 1871-ben elhunyt dr. Carl Friedrich Häberlein fiához, a könyvvizsgáló Ernst Otto Häberleinhoz került, aki ezt a jó állapotban lévő fosszíliát nagy szakértelemmel preparálta. Ő is vevőt kereset az újabb ősmadár megkövesedett maradványára, az árat már 36.000 arany márkában szabta meg. A berlini Humboldt egyetem ásvány-gyűjteménye részére a porosz Művelődésügyi Minisztérium tett kísérletet ennek a megvásárlására, de eredménytelenül. 1880-ban a feltaláló fizikus, Werner von Siemens értesül a nehézségekről, és bár csökkentet áron, 20.000 arany márkáért megvásárolja a most már „berlini archaeopteryx”-et a berlini múzeumnak. 1956-ban egy másik ősmadár leletet találtak Eduard Opitsch langenaltheimi Haardt bányájában a 95 évvel azelőtti, és csak 950 méterre lévő berlini archaeopteryx lelőhelytől. Ez a fej nélküli „maxbergi-archaeopteryx” ősmadár lelet évtizedekig a solnhofeni gyár területén belül fekvő Solnhofer Aktien-Verein múzeumában volt látható, amíg a tulajdonos vissza nem kérte a fosszíliát. 1991-ben bekövetkezett halála után ezt az ősmadarat eltűntnek nyilvánították. Lehet, hogy bizonyos, őt ill. a ősmadarát ért kritikák miatt megsemmisítette? Egy másik furcsa eset az 1985-ben talált eichstätti ősmadár. Ez a megkövesedett lelet ma a solnhofeni Bürgemeister-Müller Múzeumban van kiállítva. Az egyik eichstätti bányatulajdonos, Franz Xaver Schöpfel az ansbachi bíróságon nyújtott be keresetet egymillió márka értékben Solnhofen várossal szemben. Azt állította, hogy egy munkás az ő bányájában talált őslényt értékesítette. A pert elvesztette. Bebizonyítani, hogy egy megkövesedett őslényt melyik bányában találták, szinte lehetetlen, a város legálisan vásárolta meg a „solnhofeni-archaeopteryx”-et. Mint látjuk, egy igen izgalmas, fordulatokkal teli események álltak és állnak a mai napig is a 150 millió éves, megkövesedett, több millió euró értékű ősmadár leletek mögött. De a solnhofeni palaszerű mészkőben, regisztráltan, több mint 700 fajta állat megkövesedett maradványait tárták fel: a legegyszerűbb férgektől, tengeri liliomtól, a kígyócsillagtól, a medúzáktól, a kagylókig, tengeri sünöktől az ammoniteszek nagy családjáig, számtalan rákfajtáktól a rovarokig, vagy a nagyon sokféle fajta halakig (tintahalaktól a rájáktól a cápákig). Természetesen különböző hűlök is előfordulnak: teknősök, gyíkok, krokodilok és más szauruszok. Igen hatásos az időt és az elmúlást megörökítő solnhofeni mészkőlapok. Ezeken egy páncélos, hosszú farkú tengeri rák mozgása látható a mésziszapban, valamint az állat elmúlási állapota. Mindez rögzítve a megkövesedett kőlapokon, egyedülálló élményt nyújt. Az egyik és talán legfontosabb solnhofeni mészkő megkövesedett lelet a bojtosúszójú hal (Latimeria chalumnae). A palantológusok úgy tartották, hogy ez a hal 70-80 millió éve már kihalt. De 1938-ban Madagaszkár partjainál kifogtak egy példányt. Kiderült, hogy úgy 60 és 100 méter mélységben él, és köszöni, jól van. Azóta több példányt is a felszínre hoztak az indiai óceáni halászok. Ez a 350 millió éves halfajta elképzelhető, hogy minden gerinces lény őse. A tudomány ezt a halat tekinti a szárazföldi gerincesek ősének, mert a rojtos végű páros úszóikat a testükhöz izmos, pikkelyekkel borított nyél kapcsolja, ami azonos eredetű a négylábú állatok végtagjaival (mint pl. a szárazföldön is élő hüllőké). Úszóhólyagjuk segítségével a levegőből is képesek lélegezni. Egyetlen ma élő fajuk a bojtosúszós maradványhal. Ez a faj a Természetvédelmi Világörökség Vörös Listáján szerepel. Természetesen a nagy csodák kerülnek valamibe, méghozzá nem kevés pénzbe. De ne gondoljuk azt, hogy pénzel mindent meg tudunk venni. Nagyon rögös az út a sikerig, mint ezt a cikk elején az ősmadarakról olvashattuk. Csak egy teknős preparálása akár több száz óráig is eltarthat. De nem mellékes, hogy kitől vesszük meg a megkövesedett őslényeket. Minden esetben legelőször is tisztázni kell, hogy egy valódi, megkövesedett solnhofeni mészkőbe lerakódott őslényről van-e szó. Léteznek nagyon jó minőségű másolatok (mind minden értékes tárgyból). Nagyon fontos, hogy a megvásárolandó fosszília „tiszta” legyen, annak származása és értékesítése eredeti forrásból, lehetőleg a bányatulajdonostól kerüljön hozzánk. Jelenleg csak megrendelésre tudunk, direkt a solnhofeni bányatulajdonosoktól megkövesedett fosszíliát szállítani. Az árak az egyszerű, kisméretű tíz eurós „sneci” halaktól (csontos hal, Leptolepides sprattiformis) a csillagos égig terjednek. A mai napig Magyarországon több mint félszáz solnhofeni fosszíliát értékesítettünk. Kérdéseikkel, igényeikkel forduljanak hozzánk! Kérésükre feltérképezzük a lehetőségeket, azokat dokumentáljuk, és ajánlatot adunk.