Útinapló 2011. - Nürnbergi Stone+tec, veronai Marmormacc KŐ szaklap - 2011/3

A nagy lufi: A kétévente megrendezett nagy nürnbergi Stone+tec kőipari szakvásár, szerintem, indén mélypontjához érkezett. A Kő szaklap 2010/2. számában „Új utak és módok” cikkemben előrevetítettem, hogy akár még az igen nagy múltú köves vállalkozások is távol maradnak ebben évben. Távol is maradtak. A csarnokok közül a 2/3/7/7a/8/10/11/12. csarnokok üresen álltak. Nagy volt a csalódás az eddig kizárólag csak a tradicionálisan nagy német kőipari szakcégeknek fenntartott szentélyben - az 1. csarnokban - ahol nagy kavalkád fogadta a látogatókat. Olyan kiállítók jelentek meg a legfrekventáltabb helyeken, akik eddig talán csak a 10. vagy a 11. csarnokban kaptak volna helyet az elmúlt években.

A pozitívumokról is szeretnék írni. A Német Kőszövetség (DNV), a vásár rendezőivel karöltve, ez évben is átadta a szakmai díjakat. Tablókkal, előadásokkal illusztrálva, időt és tekintélyt adva ezzel a díjaknak.

A DNV közös standon mutatta be tagjainak egy részét és azok termékeit. 16 kiállító, 16 külön pult és egy közös, reprezentatív vendégváró sziget várta az érdeklődőket. Egyedi prospektussal, kisméretű, csomagolt mintakő-kollekcióval látták el a vendégeket. Itt lehetett megvásárolni a szövetség kiadványait, újdonságait is. Ez számunkra is (Magyar Kőszövetség) példamutató lehetne. Egy ilyen reprezentatív, közös, erős bemutatkozási lehetőség a budapesti Decorston szakvásáron akár vonzó is lehetne új kőszövetségi tagok megnyeréséhez. A kérdés persze az, hogy szükség van-e éves kőipari szakbemutatóra? Szerintem a kétévente megrendezett Decorston szakmai kiállítás teljesen elég lenne.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a német Kőszövetség egy kiadványban rögzíti és mutatja be - tudományosan alátámasztva - a természetes kőburkolattal ellátott épület homlokzatának előnyeit. Úgy 5000 építészirodának postázzák díjmentesen ezt a fontos szakirodalmat. Szintén jó dolog, ezt is átvehetnénk.

Mint azt már több fórumon is elmondtam, szerintem természetes köveknél nagy csodára nem számíthatunk. Én személy szerint hasonlóan gondolkodom a természetes kövekről, mint a képzőművészetről, ill. a képzőművészekről. Nem elég valami újat felmutatni és nagy port kavarni körülötte, a legfontosabb a bizonyítás. Hogy vált be tíz, száz vagy akár ezer éve ez a „csoda”, mármint a kő építőanyag.

Már tíz éve kezdődött el az igen alacsony munkabéren előállított divatcikk, én csak úgy nevezném, hogy „hulladékfeldolgozás”. Itt a több ezer éves mozaikburkolat előállításról van szó, a leesett hulladék anyagból. Ezt mutatták be a brazilok, az ázsiaiak és a többi dömping áron dolgoztató országok kiállítói. Szinte csak ez volt új termék, termékcsalád. De ez nem lehet újdonság. Mint ahogy az sem, hogyha valaki a hegy másik oldalán talál egy kicsit kisebb vagy nagyobb szemcséjű követ, és annak egy új fantázia nevet ad. Különben én nem tartom helyesnek a fantázianeveket. Tessék adni a kőnek egy tisztességes nevet, utalva a származási helyére és színére. Egyes forgalmazók előszeretettel keresztelik el a köveket valami új névre, hogy esetleg a valós származási helyet eltitkolják. Nagy a harc a piacon, lehet, hogy csak a trükkösöknek áll a világ? Remélem nem.

Engem, mit a jura és solnhofeni mészkő elkötelezett természetes kő forgalmazóját, az döbbentett meg a leginkább, amikor egy kőfeldolgozó standján találkoztam az „óriási szenzációval”, jura mészkőből készült halszálkás faparketta mintás termékkel. Azt, hogy a kerámiagyártók évek óta minden követ lemásolnak, még valahogy megértettem. De a jelenlegi új divatot, hogy kőből famintát kreálunk, ezt már tényleg nem értem meg.

Valószínűleg Magyarországon még nem sok vásárlója volt, de már kb. 6-8 éve megjelentek a világpiacon az új 3D megmunkálásra alkalmas kőmegmunkáló, másoló robotgépek. Nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb német kőforgalmazó kiállító az 1. csarnokban egy robot társaságában mutatkozott. Ott ahol csak követ kellett volna neki bemutatnia (megjegyzem, ezen kiállító által bérelt stand mérete a fele sem volt az előző évekéhez képest). A nagy gond az, hogy ezek a gépek még nincsenek kihasználva. A kulcsmegoldás a szoftverekben lehet. A Kő 2010/4. számában már 41. oldalon „A Weha itthon és külföldön” már foglakozott a robotokkal.

A nürnbergi vásáron természetesen több szakmai érdeklődő megtalálta számítását. Gépekben, szoftverben, szerszámokban óriási a fejlődés. Csúcson kell maradni, ha van rá lehetőség, és főleg, ha van erre állami támogatás is.

A sírköveknél pedig követni kell a „divatot”. Ott is nagy változásokat tapasztalhatunk évről-évre. Sok az eddigi, tradicionálistól teljesen eltérő, magas művészi, szakmai értékű síremlék.

A NATURSTEIN 2011/7.-8. számaiban megjelentek a nagyon kritikus értékelések a Stone+tec 2011 vásárról. Egy igen nagy nemzetközi szaktekintély mondta ki az általam is megfogalmazottakat: Karl-Jochen Stein dipl. geológus, bírósági kő-szakértő úgy foglalta össze a látottakat, hogy ez a vásár elveszítette a fényét. A nagy német kőbányák és kőkereskedők vagy egyáltalán nem voltak jelen, vagy csak az eddiginél jóval kisebb bemutatkozásra vállalkoztak. Igen sajnálatos a brazilok, a skandinávok és az indiaiak nagyszámú távolmaradása is. Ami szerinte fontos volt és kielégítő, az a különböző burkolástechnikai fejlődések bemutatása (pl. ragasztóhabarcs, szűrőbeton tartozékok, modern technológiájú homlokzatburkolat). Új követ meghonosítani a piacon nagyon nehéz, bár új kő valójában igen kevés bukkan fel. Brazíliában erre létrehoztak egy állami fejlesztésű programot, de ebből nem sokat érzékelünk. Láttunk viszont Oroszországból származó gránitokat, amire a piac valószínűleg vevő lesz. A nagyon jó minőségű skandináv gránitszállítások akadoznak, mert az igen nyomott árakon a bányák nem erőltetik az európai piacot. Stein úr véleménye szerint a 2006-os évektől tartó fekete-fehér divatszínek továbbra is aktuálisak, de természetesen minden más szín is megtalálja magának a megfelelő piacot.

Én továbbra is azt állítom, hogy egy ilyen komoly szakmai vásárra szükség van, várom már a veronai őszi nagy kővásárt, a Marmormac-ot. Az olaszoknál azért jobban dominál a helyi kövek megmutatása, ez főleg a szabadtéri bemutatótéren látszik. Kőtömbök-kőtömb hátán, csillogó, villogó gránit nagytáblák. A kő-design is erősebben van jelen ezen a vásáron. Tessék csak rácsodálkozni.

És most nézzük, hogyan alakult az olasz vásár a valóságban.
Sajnálatos módon kevés látogatóval találkoztam az első három napban a minden évben megrendezett nagy kő seregszemlén, a Marmormacc szakvásáron ez évben. Ellenben a kőfelhozatal szinte hiánytalan volt. Úgy kőben, mint kiállítóban nagy volt a választék. A csarnokok kiállító felületei nagy részben foglaltak voltak.

Amit a köves szakemberek hiányoltak a nürnbergi vásáron, hogy a régi, nagy német kövek bemutatása ez évben igen csak hiányos volt, gondolok a solnhofeni mészkőre, a német homokkövekre, a német gránitokra és az Eiffel tufákra. A veronai vásáron az olaszok ezt a hibát nem követték el, felsorakoztak a legszebb travertinükkel, botticinoikkal. Így kell ezt csinálni. Különben is ez évben a mészkő megint reneszánszát éli.

Véleményem szerint azonban, a fentiek ellenére, elég lenne a Marmormacc szakvásárt kétévente megrendezni, váltakozva a Stone+teckel.

A kő művi eltorzítása itt sem hiányzott. A Litho Desing hangoskodott, de Antolini Luigi is kivette a részét a finomkodó szabadtéri kiállító pavilonjában. Négy félmeztelen, táncoló női testen visszatükröződött a Domenico de Palo designer által megálmodott „Natural Collection“ Nero Impala és Labrador Antique kövek felületmintái.

Kíváncsian várom a Reneszánsz Zrt. beszámolóját a vásárról, mivel ez évben jelen voltak a seregszemlén.

Bad Reichenhall, 2011. július-szeptember
Szölke László